Balliberális kínaiutálat

Mi az igazi baja a hazai ellenzéknek a nálunk élő kínaiakkal és Kínával?

Miért van az, hogy a balliberális megmondóemberek mindenben olyannyira egyformán gondolkodnak? Mint a kínaiak gyűlöletében, beleértve a nálunk élő kínaiak elleni utálatukat, akikkel csak nekik van állandó problémájuk?

Ez a napokban ismét gejzírként szökött az égbe annak apropóján, hogy a most lezáruló dél-koreai téli olimpián Magyarország történelmében első téli olimpiai aranyérmét szerezte meg, hála – többek között – Liu Shaolin Sándornak és testvérének, Liu Shaoangnak. Majtényi Lászlóból, a Soros által pénzesőben fürdetett Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnökéből, az egész balliberális ellenzék korábbi államfő-jelöltjéből azonnal kibukott zsigeri, a kínaiaknak szóló gyűlölete azzal, hogy „Két migráns olimpiai aranyat nyert Magyarországnak”.

Hont András, a Hvg.hu újságírója, aki fideszes korában az Elek István által vezetett Heti Válasz című lapban már rendre támadta a Magyar Demokratát, „A Liu-testvérek tudtukon kívül Őcsénybe is üzentek” címmel megjelent cikkében azonnal védelmére kelt Majtényinek, és arról biztosította olvasóit, hogy Majtényi „nem migránsozott le senkit” és a „gúnyos megjegyzések nem sértőek, nem kirekesztőek és nem elhallgathatóak”. Sőt, tette hozzá, „arra sem alkalmasak, hogy bárki örömét elrontsák”. Azt most felejtsük el, hogy Majtényi a megjegyzése által okozott botrány nyomán eltávolította közundort keltő szövegét Facebook-oldaláról.

Hétfői számában a Népszava néhány lapáttal még rátett a kínaiak elleni balliberális gyűlölethadjáratra. Így panaszkodik: „Húszezer kínai élhet ma Magyarországon, de még sohasem hallottuk, hogy tőlük féltette volna bármely kormányzati akárki a magyar nemzeti identitást, ha van ilyen egyáltalán. Itt élnek közöttünk, úgy illeszkedtek be, hogy zárt szigetként megőrizték saját kultúrájukat a kereskedelemtől a magyarosított kínai konyhán át a bűnözésig. Mint San Franciscóban, Vancouverben, Londonban.”

Mielőtt az idézetet folytatnánk, szeretnénk látni lelki szemeinkkel az elmúlt huszonnyolc évben akár egyetlen egy olyan cikket a balliberális sajtóban, amely a számára kedvenc etnikumaik esetén szörnyülködik azon, hogy zárt szigetként őrzik kultúrájukat és még bűnöznek is. Nem: az ő védenceiket negatív jelzőkkel illetni másnak is tilos.

A magyar jobboldal és a kormány Kína, illetve a kínaiak iránti rokonszenvét ezen etnikai gyűlöletet diszkriminatív módon gerjesztő szennylap így magyarázza: „Érteni véljük persze az egészet. A miniszterelnök és a nyomában loholó slepp-kormányzat vonzódását a magyarság ázsiai gyökereihez, törleszkedését az oroszokhoz, a kí­naiakhoz. Hogy mindenáron szabadulni akar a közös európai jövőtől, és a kereszténységet védve visszavonul a sztyeppékre.”

Ugyanez a Népszava szintén hétfőn hatalmas, fotóval illusztrált képben „Kórusban felelnek a gyűlöletkampányra” címmel számol be arról, hogy a nigériai Frederick Odorige úgy döntött, megalakítja a menekültek budapesti kórusát, és így is küzdenek az ellenük irányuló kormánypropagandával szemben. Hogy a cikk egy szóval nem említi az Olaszországban tapasztalható nigériai maffiabűnözést, az nyilván csak e lap Ferenc pápa iránti szeretetének tudható be, aki ellentétben II. János Pál pápával, a világért sem „cápa”, mint oly jót röhögött a „hasonlaton” a Magyar Narancs nyomán az egész balliberális oldal.

Viszont helyet ad Odorige, azaz „Fred” panaszának, hogy milyen udvariatlanok vele a magyarok. Amire egyébként kínai oldalról eddig egyetlen panaszt nem hallottunk. Felmerül a kérdés, a magyar–kínai közös ázsiai gyökerek mellett miért zavarják az e gyökereket valamiért szintén gyűlölő balliberális kompániát a kínaiak? Csak nem az, hogy a nálunk élő kínai közösség nem segélyen él? Csak nem azért, mert róluk nem hallunk olyan történeteket, mint amilyenekkel tele van a független német vagy francia sajtó a Közel-Keletről, a muzulmán országokból és Afrikából odaérkező migránsok esetében?

Vagy csak nem azért, mert Európában kínairól eddig nem hallottunk terrorcselekmények elkövetőjeként vagy gyanúsítottjaként? Vagy az a baj, hogy aki ma nálunk bemegy egy kínai boltba, ott roppant udvarias, mosolygós kínai tulajdonos és személyzet köszönti? Vagy az a baj, hogy a balliberális oldal elhiszi saját gyűlöletkampányát, miszerint nyilván terroristák és bűnözők vannak a hozzánk a kötvényprogram révén betelepedő kínaiak között, míg ugyanezt a magyar határt illegálisan áttörő gazdasági migránsoknál felvetni is tilos? Netán az a baj a nálunk élő kínaiakkal, hogy nem kérdőjelezik meg és nem sértik meg a magyar törvényeket; nem lépnek fel a magyar kultúra ellen és nincs bajuk azon vallásokkal, amelyekkel nálunk találkoznak?

Aki egy kicsit is jobban ismeri a kínaiakat, az a furcsa érzése támad, hogy rendkívüli udvarias magatartásuk, hangozzon ez bármilyen meglepőnek, felidézi a háború előtti magyar „béke” korszakát.

De van még egy kulcsa a balliberálisok kínai- és Kína-gyűlöletének. Ez pedig Kína mindinkább nagyhatalmi státusa. Ami olyan dolgokban is megnyilvánul, hogy ma már a világ öt legnagyobb bankja kínai, és csak a hatodik, a JPMorgan Chase amerikai. Mindezt tetézi, hogy Magyarország és Kína vezetői tavaly Pekingben stratégiai partneri viszonyt kötöttek.

Nem véletlen, hogy a világon mindenütt a huszonegyedik század legnagyobb projektjében, a kínai Új Selyemútban való részvétel előnyeitől hangos a világsajtó. Tegnap például a Deutsche Wirtschafts Nachrichten, amely terjedelmes cikkben számolt be arról, hogy a német kereskedelmi kamara miként buzdítja a német vállalatokat a projektben való részvételre. Ezzel szemben nálunk a zsigeri Kína-gyűlölők azt a valóban jellemezhetetlenül kretén érvet hangoztatják, hogy ők bizony kiszámolták: az Új Selyemút részeként tervezett Belgrád-Budapest vasútvonal kétezer-ötszáz (!) év múlva lesz nyereséges.

Az élet szerencsére velünk van. Kína világhatalmi szerepe nő, és benne egy olyan nemzet lesz egyre fontosabb tényező, amelynek tagjai tudják, ki volt Petőfi Sándor. Szemben az amerikai tömegmédia-fogyasztókkal, akik Magyarországra asszociálva azonnal „tudják”, hogy a magyarok szélsőjobboldaliak, nacionalisták, antiszemiták. Amit persze Kína- és kínai-utálóinktól hallanak, és mint ilyet, a legkisebb tényellenőrzés nélkül is birkákként terjesztenek.

 

http://magyarhirlap.hu/cikk/111911/Balliberalis_kinaiutalat