A Hawaii elleni rakétatámadást hazudó amerikai riasztás: exkluzív helyszíni beszámoló e blog olvasóinak

Az amerikai megszállás alatt lévő Hawaii függetlenségéért küzdő jog szerinti hawaii kormány egyik helyi kerületének szóvivője a Kauai szigetén évtizedek óta ott élő Samu János e blog olvasóinak tájékoztatására küldte el beszámolóját a Hawaii ellen irányuló interkontinentális rakétatámadást hazudó amerikai riasztás eseményéről.

Mi is történt január 13-án Hawaiiban? Reggel 8.12 órakor Hawaiiban a mobiltelefonokon megjelent egy sms üzenet valamint az amerikai böngészőket használó, és nagyon sok számítógépes tevékenységet félbeszakítva a képernyőn ugyanaz a figyelmeztetés, hogy interkontinentális, ballisztikus rakéta van útban Hawaii felé és hogy, ez nem gyakorlati riasztás. Mindenki keressen menedéket olyan helyiségben, aminek nincs ablaka. Volt ahol megszólaltak a szirénák is, de nem mindenütt. Az emberek többsége megrémülve próbált valamilyen óvóhelyet találni, de ilyenek nincsenek és vagy beépített szekrényekben rejtőztek el, vagy szennyvízcsatornákba bújtak. Legtöbben azonban a 911-es segélykérő számot, vagy a helyi rendőrségek telefonszámát próbálták hívni, de mivel a sok hívás azokat lebénította, a Kauaion lévő Csendes-óceáni rakétatámaszpontot (Pacific Missile Range Facility), viszont a sok hívás annak a telefonvonalát is lebénította és nem tudtak kapcsolatot teremteni senkivel.

A szomszédunk is halálra rémülten rohant hozzánk, hogy mit lehet csinálni, mire azt mondtam, hogy semmit és hagyjanak először reggelizni. Erre ő felhívta a bátyját, aki az amerikai légierőknél szolgál és szolgálatban volt éppen, s ő mondta, hogy ez csak egy éles hadgyakorlat és azt akarják ellenőrizni, hogy egy ilyen riadóra Hawaii állam lakosság hogyan reagál.

Hát a hawaiiak sokat nem tudtak csinálni és várták a végzetüket, de a turisták annál jobban megijedtek és pánikban kerestek valamilyen óvóhelyet, de hiába. 45 perc elteltével lefújták a riadót és újabb üzenetet küldtek a mobiltelefonokra, a vonalas telefonokra és a számítógépekre, hogy az egész vaklárma volt és az emberek ne hívják a 911-számot, csak ha tényleg  komoly veszélyben vannak.

Délután közzétették a Fehér Ház nyilatkozatát, miszerint az egyik védelmi alkalmazott véletlenül a riasztási gombot nyomta meg műszakváltásnál és ellene fegyelmit indítanak. Viszont a szomszédom megint felhívta bátyját a légierőknél, aki elmondta, hogy Csendes-óceáni Hadászati Irányítóközpont  (https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_Pacific_Command) kódja nélkül nem lehetett volna riasztást kezdeményezni, valamint azt, hogy amikor ilyen kódot kiadnak, a riasztóteremben állandóan piros lámpák villognak. Így mindjárt érvényteleníthették volna a riasztást, ha az véletlenül történik, de erre csak 45 perc elteltével került sor. A bennszülött havaiiak közül is többen felhívták a támaszpontokon szolgáló testvérüket vagy a hozzátartozóikat, hogy mi történt és azok is megerősítették ezt, hozzátéve, hogy ha éles riasztás történik, akkor minden amerikai légi támaszponton az USA-ban a katonai gépeknek fel kell szállniuk és a személyzet magántelefon összeköttetése automatikusan el lenne vágva és csak a katonai csatornán lehetne őket elérni. És mivel ez nem történt meg, ez bizonyíték arra, hogy előre eltervezett gyakorlatról volt szó. Azt is elmondták, nekik, hogy a Fehér Ház sajtóközleménye után parancsot kaptak, hogy ők is ugyanazt a magyarázatot adják, amit a Fehér Ház bárkinek, aki érdeklődik.

Természetesen az amerikaiak legtöbbje csak a fősodratú médiát olvassa és annak hisz. Így ez a gyakorlat megerősítette bennük a már évek óta hivatalosan szított gyűlöletet az észak-koreai vezető és maga Észak-Korea ellen. Feltételezem, hogy ez egy pszichológiai előkészítés volt egy Észak-Korea elleni jövőbeni atomtámadásra.