Robert Parry, a legendás hírű amerikai tényfeltáró újságíró cikkében igazi bohócot csinál a „Russia-gate hisztériakeltésből”, amely „átugrott az Atlanti-óceánon”, és már Oroszországot vádolják a brexitért és Katalóniáért is.
„De mi van az izraeli befolyásolási műveletekkel, vagy az amerikaival?”
Parry ismerteti a tényleg röhejes és megszállott igyekezetet, hogy a „titkos” orosz befolyásolást beleplántálják az emberek agyába.
Ezután rátér Izrael esetére.
A szerző azt ajánlja, Washington az orosz befolyásolás utáni kutatási igyekezetének egy parányi részét fordítsa arra, hogy megállapítsa, Izrael például mennyi befolyást gyakorol a Twitterre és a Facebookra. Vagy hány izraeli „troll” megy olyan újságírók és híroldalak után, akik és amelyek ellenzik a nyugati neokonzervatív politikát és politikusokat. Hátha kiderülne az is, hogy Izrael tesz-e valamit olyan jelöltek aláásására, akiket az izraeli érdek ellenségének tartanak.
Holott az izraeli vezetők gyakran olyan politikát javasoltak az Egyesült Államoknak, amely számára katasztrofálisnak bizonyultak. Mint az iraki háború erőltetése. Miközben egyetlen olyan politika nem nevezhető meg, amelyet Putyin erőltetett rá Washingtonra.
De hát persze mindez nem kutatható. Hiszen akkor azonnal repülnének az „antiszemita” jelzők garmadával, majd jönnének a dühödt szerkesztőségi állásfoglalások a New York Timesban, a Washington Postban és a többi amerikai fősodratú médiumban az ilyen kutakodókat „összeesküvés-elméleteket” kiagyalóknak nevezve. Hát csak nem képzeli bárki, hogy Izrael befolyásolni akarná a nyugati magatartást?
És ha valaki az amerikai-nyugati befolyásolást akarná vizsgálni, azonnal megszólalna a kórus, hogy itt „hamis morális egyenlőségjel” kitételét akarja valaki.