Stier Gábor kitűnő megfogalmazása az Új Selyemút, Kína és Oroszország szerepéről

A Magyar Nemzet főmunkatársa, Stier Gábor cikkei mutatják, hogy e napilapban sem kötelező másként írni most, mint három évvel ezelőtt tette annak munkatársa.

Ő az egyetlen magyar, akit minden évben meghívnak a Valdaj Klub éves találkozóira, amelyet idén Szocsiban rendeztek és, mint máskor, Vlagyimir Putyin elnök most is részt vett rajta.

A 14 évvel ezelőtt alapított klub találkozóira a világ minden részéből kutatókat, politikusokat, újságírókat hívnak meg.

Stier Gábor ma lapjában vezércikket (is) írt „A sárkány és a medve” címmel.

A cikk utolsó bekezdésében olvasható az a megfogalmazás, amelynél tömörebben és jobban nehéz leírni „a sárkány és a medve” szerepét.

Abban a lapban, amely máskor kényszeresen üti-vágja Kínát, a magyar-kínai kapcsolatokat, beleértve a szerinte több ezer év múlva nyereséges Belgrád-Budapest vasútvonalat, mely az Új Selyemút részeként épül majd meg.

Stier ezt írta:

Nem kérdés, hogy az eurázsiai pólus csakis Kína dominanciájával jöhet létre, mégpedig az Egy övezet, egy út projekt, leánykori nevén az Új Selyemút mentén. Oroszország egyelőre jól használja katonai erővel megtámogatott globális tapasztalatát, geopolitikai rutinját, hosszú távon a kérdés azonban inkább az, hogy mennyire tud önálló erőként megmaradni Kína mellett. Erre van esély, mert a két hatalom nemcsak diplomáciájának stílusában, de az értékek, a vallás és a kultúra tekintetében is különbözik egymástól. A közös eurázsiai identitás megteremtődésének, a feloldódásnak így egyelőre nincs esélye, ez az eurázsiaiság inkább a politika szülte realitás. Ezt a pólust a globális realitások formálják, nem körvonalazódtak pontosan még a határai sem, ezért aztán a magyar külpolitika mozgásterét csak bővíti, ha az ezzel ellentétes szövetségi rendszer tagjakét, de a széles értelemben vett Eurázsia mindhárom fő aktorával, az Európai Unióval, Kínával és Oroszországgal is jó kapcsolatokat ápol.”

És most emeljük ki még egyszer az utolsó mondatot:

„Ezt a pólust a globális realitások formálják, nem körvonalazódtak pontosan még a határai sem, ezért aztán a magyar külpolitika mozgásterét csak bővíti, ha az ezzel ellentétes szövetségi rendszer tagjakét, de a széles értelemben vett Eurázsia mindhárom fő aktorával, az Európai Unióval, Kínával és Oroszországgal is jó kapcsolatokat ápol.”

Ha van értelmes, jó irányú és szándékú irány, azaz pontosan ellentéte a John McCain-féle háborús őrültek irányvonalának, akkor ez az: mindenkivel jó kapcsolatokat ápolni.

Amihez hozzátehetjük: ahogyan ez nem volt a valóság a velejéig rothadt Jeszenszky és a szintén csak transzatlanti Martonyi alatt, annyira igaz ma.