Újabb trendforduló

Ismét erőre kaptak azok, akik azt hitték, Trump önmagából kifordulása után elveszett a játszma

Donald Trump elnökválasztási győzelmét követően sokakban és igen sok országban erősen optimista várakozások ébredtek, ugyanúgy, mint ugyanilyen félelmek liberális körökben és liberális vezetésű kormányokban. Az első táborban voltak olyanok is, akiknek kitűnő információk álltak rendelkezésre az amerikai elnökről és környezetéről, és félelmeik ellenére a második táborba tartozókról is elmondható ugyanez.

Vlagyimir Putyin elnök – akinek állítólagos beavatkozására az amerikai elnökválasztásba, hiába támadták őt ezzel naponta akár többször is, eddig senki semmilyen bizonyítékkal nem tudott szolgálni – szintén azok között volt, akik azt hitték, a világon jelentősen csökkenni fog a feszültség. Elsősorban azzal, hogy az új elnök betartja kampányígéreteit, és nem az amerikai rendszert akarja ágyúkkal és bombákkal exportálni az azt nem akaró országokba, hanem valóban saját hazájában kívánja elkölteni – például az ottani infrastruktúra-fejlesztésre – az irdatlan katonai költségvetésből elvett ezer- és ezermilliárd dollárokat. Az ideológiai választóvonal másik oldalán állók Trump diadala után pedig már a világ, azaz a második világháború óta fennálló liberális rend végét és mint ilyenkor kötelező, a „történelem legsötétebb korszakának visszatértét” vizionálták.

Egyik tábornak sem lett igaza.

Külpolitikájában Donald Trump olyan gyorsan és olyan mértékben vetette alá magát az amerikai hadiipari szférának, az általa megvett lobbistáknak, kongresszusi lefizetett képviselőinek, az őket szótlanul szolgáló neokonzervatív véleményformálóknak és a médiának, hogy még elődjeinél is veszélyesebb helyzetet teremtett világszerte, és a világot jóval közelebb hozta akár egy atomháború kirobbanásához. Az Egyesült Államok amúgy is hatalmas katonai költségvetését az idén még jobban megnövelték, hiába ígérték, hogy a hazai fejlesztésekre koncentrálnak. Aminek a magukat liberálisoknak eladók természetesen nagyon örültek, és Trump egyetlen külföldi katonai lépését éppen úgy nem bírálta az ottani fősodratú média, mint hazai követői.

A Trump elnökké választásával bekövetkezett fordulatnak volt egy másik vetülete, amelyben szintén kétosztatú vélemények uralták a „mezőnyt”. A trumpi fordulatot gyűlölők attól rettegtek, hogy az Egyesült Államokban bekövetkezett „populista” – értsd: nacionalista, idegengyűlölő, antiszemita stb. – hatalomváltást Európában is hasonlók fogják követni. Az akkor Trump ígéreteit elhívő tábor pedig arra gondolt, az Európában bekövetkező szavazásokon hasonló „meglepetések” történnek, azaz szót kapnak azok, akik nemet mondanak a migrációra, és Európa hagyományos arculatát nem akarják bangladesire és nigériaira változtatni.

Ez sem következett be. Hollandiában és Franciaországban is kikapott a radikális „nacionalista” jobboldal. A liberális tábor fellélegzett és határtalanul örült. A nemzeti oldalon nagy lett a csalódottság. Csakhogy ez az állapot sem tartott sokáig.

Pontosabban a német választásokig, ahol Angela Merkel kancellár és csapata igen rosszul szerepelt, míg az Alternatíva Németországért nevű radikális jobboldali, migránsellenes pártnak csaknem száz képviselője foglalhatta el helyét a hétszázhárom tagú képviselőházban.

Majd jöttek az osztrák és cseh választások, és bekövetkezett a liberálisok rémálma. Ausztriában Sebastian Kurz külügyminiszter, az Osztrák Néppárt elnöke alakíthat kormányt, és vezetheti az országot kancellárként egy olyan koalíció élén, amelynek tagja lesz a radikális jobboldali Szabadság Párt. Csehországban pedig győzött a „cseh Trump”, Andrej Babis, és mellette igen sok szavazatot kaptak a „populista” pártok. Babis a megválasztása után kijelentette, országában nulla számú migránst fognak felvenni. Az időközben Szlovéniában rendezett elnökválasztás sem az antipopulisták ízlése szerint zajlott le, ott a végleges eredményekre még várni kell. A lényeg: a liberálisok tábora ismét rettegési fázisába kapcsolt, míg a patrióták tábora fellélegezhet.

Az Európai Unió pedig olyan állapotba került, ami messze rosszabb annál, mint azt például két évvel ezelőtt láttatta velünk akár George Soros, az EU végét vizionálva, vagy akár az a nyugati sajtó, amely – nem viccelve – Orbán Viktortól féltette az Európai Unió és Európa sorsát.

Képzeljük magunkat például Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének helyzetébe, akinek ma reggeli felébredésekor a következő gondolatok feszítik szét agyának még józan kapacitását: vajon mi lesz a Brexit-tárgyalásokkal, amelyek mindent ígérnek, csak megoldást nem?

Mi lesz a Brexit unióra gyakorolt, súlyosan negatív hatásánál is sokkal veszélyesebb katalán helyzettel, ha a spanyol kormány, fenyegetését beváltva, erőszakkal fosztja meg a függetlenedni akaró tartományt vezető adminisztrációt a hatalmától?

Milyen politikát fog folytatni Brüsszellel szemben Bécs és Prága? Milyen eredményeket hoznak a jövő évi olaszországi választások, amelyek jelenleg nemigen mutatnak optimista képet Junckernek és csapatának? Mennyire fog ráerősíteni a lengyel és a magyar kormány eddigi, EU-szkeptikus politikájára, és mi lesz azzal a senki által ki nem számítható konfliktussal, amelyet az okoz, hogy e két ország (sem) akar részt venni az EU kényszerű migránskvóta-politikájában?

Mi lesz akkor, amikor jövő január elsejétől átveszi az EU, pontosabban az Európai Tanács elnöki posztját az a Bulgária, amelynek koalíciós kormányában olyan tagok és miniszterek foglalnak helyet, akikhez képest még a két évvel ezelőtti Jobbik is jól nevelt szobacica?

Nem is szólva a szlovákiai kérdőjelekről, ugyanis senki nem tudja megjósolni, hogy Fico miniszterelnök a brüsszeli diktátumoknak egyre erősebben ellenálló uniós tábora és a szintén mind erősebben euroszkeptikus visegrádi négyek szövetsége láttán a V4-eket vagy inkább Brüsszelt fogja erősíteni.

Ami még a legalsóbb hangon is egy újabb trendfordulót jelez, ami Európában a liberálisokat és a velük rokonítható társaikat leszámítva meglehetős derűlátásra adhat okot azoknak, akik Trump önmagából kifordulását és a francia választásokat követően nagyon lehangolódtak.

Jean-Claude Juncker pedig az eddigieknél is forróbb, brezsnyevien visszataszító csókokat ad majd fogyatkozó partnereinek.

Lovas István

 

 

http://magyarhirlap.hu/cikk/101579/Ujabb_trendfordulo

 

Megosztás: