A katalóniai erőszakról hallgató EU még egyszer hitelesen nem állhat ki az emberi jogok és a demokrácia mellett
A spanyol rendőrség vasárnap Katalóniában a függetlenségről tartott népszavazáson olyan barbár módon esett neki ártatlan embereknek, mintha Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök adta volna ki a parancsot. Csak azonosító számukat nem parancsolták le a „rend” vadállatokként fellépő őreiről.
Nyolcszázkilencvenhárom ember sérült meg. A katalán tűzoltóság is élő pajzsot alkotva védte a szavazni akaró polgárokat a rájuk rontó spanyol rendőrségtől.
Az erőszak láttán az ottani szakszervezetek általános sztrájkot hirdettek, de, nyilatkozta egyik vezetőjük az El País napilapnak, sokkal többről lesz szó, mint általános munkabeszüntetésről.
Az egész világ láthatta a spanyol rendőrség iszonyatos kegyetlen fellépését. Magyarországon és Lengyelországban is, amely két ország polgárai pontosan tudták, mi lenne, ha rendőrségük így lépne fel, akár őket dobálók ellen.
Guy Verhofstadt, a liberálisok európai parlamenti frakcióvezetője szájába hulló haját köpködve üvöltene, hogy Magyarországot még aznap kell kizárni az Európai Unióból. Mellette a rá folyamatos rajongói imádattal bámuló, jobboldali, tőle interjút merészelni kérő újságírókra kutyák ráeresztését ígérő Sophie in ’t Veld liberális frakcióvezető helyettese sem bírná türelemmel és kipattintaná demokratikus gégéjébe rekedt szavakat.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság első, szocialista, ultrademokratikus érzelmű alelnöke felháborodását visszatartani nem tudván helyeselne Verhofstadtnak, és ígérné, Magyarország megkapja, amit érdemel.
Az Európai Parlamentben és LIBE bizottságában hasonló jelenetek játszódnának le a megszokott figurák üvöltözésével, kidagadó nyaki ütőérrel.
Röpködnének az olyan kifejezések, mint „uniós alapértékek”, „demokrácia”, „antidemokratikus”, „zsarnoki”, „kegyetlen”, „nem érdemli meg, hogy…”, „haladéktalanul”, „a történelem legsötétebb korszaka”, „7. cikkely”, „nukleáris opció”, „rasszista”, „példátlan”.
A hazai ellenzéki pártocskák Brüsszelbe kihelyezett figurái zsigeri kárörömmel öntenének tonnányi olajat a tűzre.
És mi történt most?
Szerencsére azt is jó páran megfogalmazták.
Andrew Rosindell brit tory párti parlamenti képviselő, a Westminster külügyi bizottságának tagja Brüsszel hallgatásán felháborodva már vasárnap azt mondta, ha Magyarországon hasonló jelenetek játszódtak volna le, mint Katalóniá-ban, Brüsszel „több tonna téglát borítana rájuk”.
Raul Romeva katalán külügyminiszter szintén már vasárnap Spanyolország szavazati jogát az unióban felfüggesztő 7. cikkely alkalmazására is utalt, ugyanis Brüsszelben ezzel és szankciókkal kell eljárni egy olyan országgal szemben, amely alapvetően sérti meg az emberi jogokat. Hozzátette, Katalónia nemzetközi fórumokhoz fordul az ügyben.
Noha a Magyarországért Felcsútra rohanó Európai Bizottságnak nem, az ENSZ-nek azonnal feltűnt, mit tettek Katalóniában. Az ENSZ emberjogi főbiztosa viszont alapos, független és tárgyilagos vizsgálatot javasolt a katalóniai rendőri erőszak ügyében.
A Magyarországnak nem igazán barátjaként ismert belga kormány migrációs minisztere, Theo Francken szintén már vasárnap ítélte el az EU vezetőit, amiért láthatólag nem foglalkoztatja őket az ügy. Ezt üzente Twitterén: „Ha hasonló rendőri erőszak történne Magyarországon vagy Lengyelországban, Juncker és Timmermans dühödten reagálna. És most? Semmi.”
A vasárnapi hallgatás hétfőn is folytatódott. Az Európai Bizottság hétfői brüsszeli sajtótájékoztatóján Margaritisz Szkínász, a bizottság első számú szóvivője „illegálisnak” nevezte a katalóniai függetlenségi referendumot, de csak nagyon óvatosan említette azt a rendőri erőszakot, amelynek következtében több mint nyolcszáz ember sérült meg. Hiába kérdezték újságírók igen sokszor Szkínászt, hogy akkor elítéli-e egyértelműen az erőszakot, csak megismételte az Európai Bizottság nyilatkozatát, miszerint „az erőszak soha nem lehet a politika eszköze”.
Ezen a már vasárnap az Európai Bizottság hallgatását elítélő Amadeu Altafaj, Katalónia brüsszeli képviselője, aki korábban szintén e bizottság szóvivője volt, nagyon felháborodott, és ezt mondta: „Lehangoló, hogy a hétfői bizottsági sajtótájékoztatón egyetlen szó nem hangzott el a Katalóniában megsérült nyolcszázkilencvenhárom emberről… uniós állampolgárról.”
Ami pedig a Szkínász által hangoztatott lakonikus, távolságtartó bizottsági mondatot illeti, hogy „az erőszak soha nem lehet a politika eszköze”, Altafaj azt mondta, „erőszakról általánosságban beszélni, de nem rögzíteni konkrétan, hogy milyen erőszakról van szó, ki érte a felelős, és belőle nem levonni politikai következtetéseket, az elkeserítő”. Majd korábbi munkaviszonya révén megőrzött kapcsolataival folytatott beszélgetések alapján hozzátette, Juncker bizottsága egy „magánklub”, ahol a nagyobb tagállamoknak extra jogosítványaik vannak. Mint Spanyolországnak, ahol számít az elszakadás tilalmára vonatkozó alkotmányos passzus, amely 2008-ban a szakadár Koszovó elismerése esetében senkit nem hozott lázba, hiszen ott csak egy szerb alkotmányról volt szó.
Az Európai Parlament ma vitatja meg Katalónia ügyét. De az Európai Néppárt – amely Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök politikai családjának tagja – csak úgy hajlandó vitázni arról, hogy nem összpontosítanak a rendőri erőszakra.
Mindezt a The New York Times azzal összegezte, hogy az EU-ban a katalán kérdés a demokratikus jogokat ütközteti a szuverenitással.
Hogy mindebből mi lesz, a közeljövő kérdése. De az biztos, hogy az nem az Európai Unió hatalmát, befolyását és tekintélyét fogja növelni. Ami nyilván örömöt okozhat azoknak, akik ennek a mélyen diktatórikus, velejéig korrupt, politikai és gazdasági lobbistákkal féregként átjárt intézménynek a gyengülését látnák szívesen, mert az több szuverenitást jelentene saját hazájuknak.
Vasárnap és hétfőn nem egy brit lap cikkezett arról, hogy a katalán ügy veszélyesebb lehet az Európai Unió-nak a Brexitnél. Egyrészt ugyanis ha Katalónia függetlenné válik, Spanyolország azt nem akarja majd beengedni a közösségbe, ami azt az abszurd helyzetet eredményezi, hogy ott áll majd egy unión kívüli ország az uniós fizetőeszközzel, az euróval.
Arról nem beszélve, hogy Katalónia kényszerű kinn tartása milyen ellenszenvet gerjeszt majd az EU tagországainak népességében. És arról sem, hogy a Katalóniában alkalmazott erőszak milyen dacfolyamatokat indíthat meg, elsősorban Baszkföldön.
De arról végképp nem szólva, hogy mit fog mondani a magyar nép óriási többsége, amikor Juncker és bandája ismét előjön azzal, hogy Magyarországot a nukleáris opcióval és egyéb, atombombaszerű szankciókkal kell szétlőni nyilván azért, mert Orbánisztán bíróságai tíz ítéletből csak kilencben hoznak a balliberálisoknak kedvező ítéletet. Vagy kifogásolja egymilliomodszor, amiért egy elnyomott orbánisztáni tévénéző kábeltársasági alapcsomagjában csak az RTL Klub, a HírTV és az ATV között csalinkázhat, ha önmaga elnyomottságának balliberális képi feldolgozottságát akarja a könnyein át meglesni. Szemben az egyetlen közszolgálati híradóval.