Tisztelt Miniszter Úr!
A Magyar Idők szeptember 9-i számában „Gulyás Gergely: Göncz Árpádot súlyos történelmi felelősség terheli” címmel kezdi beszámolóját így:
„Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke szerint Göncz Árpád akkori köztársasági elnöknek és az Alkotmánybíróságnak „negatív értelemben vett súlyos történelmi felelőssége, hogy az 1989-90-es rendszerváltás után nem léphetett hatályba az igazságtételi törvény.”
Ez teljesen így igaz, miközben az is felháborító, hogy az igazságtételi törvényt az az Alkotmánybíróság utasította el, amelynek akkori elnöke az a Sólyom László volt – mely név érdekes módon nem szerepel az említett beszámolóban -, akit a Fidesz nevezett ki köztársasági elnöknek.
Ugyanakkor Önöknek is hatalmas felelősségük van azon, a számomra érthetetlenül a jobboldali sajtóban is tabuként kezelt ügyben, hogy Önök a 93/1990-es kormányrendeletet 27 éve nem korrigálták, noha az döbbenetes módon csak azokat részesíti nyugdíjtámogatásban, akiket 1945 és 1963 között ítéltek el „törvénysértő módon.”
Havonta halnak meg olyan emberek, akik ezen határidő után elveikért mentek Kádár börtöneibe. hosszú éveket ott töltve olyan embertelen körülmények között, amelyek töredékéért Önök ma kárpótolják a bűnözőket.
Ön minden héten akár 10-15 percet is lebilincselő mosollyal válaszol egy-egy balliberális újságíró Önnel vitatkozó kérdéseire a kormányinfón.
Kivételesen megtenné, hogy idejéből fél percet áldozna és válaszoltatna valamelyik munkatársával arra, hogy 27 év, illetve például az elmúlt hét év miért nem volt elég, hogy ezen szerencsétlen emberek ugyanolyan kárpótlásban részesüljenek, mint a kommunisták által 1963 előtt elítéltek?
Ha Önök olyan nyolcmilliárd forintos projektekre voltak hajlandóak pénzt költeni, mint a – finoman fogalmazva – politikailag és költségvetésileg öngólnak bizonyult, eddig mintegy 8 milliárd forintba került Sorsok Háza, nagyon ideje lenne a kommunista évtizedekben elítéltek mindegyikére kiterjeszteni az Antall-kormány által érthetetlen és időbeli diszkrimináló módon hozott törvényt, hiszen ezek az emberek ma is nem egyszer nyomorban élnek.
Ezt a kérdést, ígérem Önnek, addig fogom időnként feltenni, netán további információkkal gazdagítva, ameddig erre az 1964. január 1-től 1990-ig elítélt, még életben lévő politikai foglyok elleni diszkrimináció meg nem szüntetik.