/A Wikipedia angol nyelvű „Holodomor” szócikkéből:/
A „holodomor” (ukrán „kiéheztetéssel megölni”), vagy „terror éheztetés” vagy „kiéheztetéses genocídium” néven ismert népirtás.
1932 és 1933 között történt szovjet Ukrajnában. A szándékos éheztetésnek 7 – 10 millió ember esett áldozatául. 2006 óta a holodomort Ukrajnában és 15 országban a szovjet kormány által az ukrán népen végrehajtott népirtásnak tekintik.
Mivel nálunk is jóformán kibeszéletlen ez az iszonyatos számú áldozattal járt népirtás, arra gondoltam, nagy terjedelmű interjút készítek róla a Magyar Hírlap számára Ljubov Napoppal, a budapesti ukrán nagykövettel.
A stábjától telefonon pozitív fogadtatást kaptam, és arra kértek, küldjem el a kérdéseket. Ami augusztus 30-án megtörtént.
Szeptember elsején megkérdeztem, megérkeztek-e a kérdések. Azt mondták, nem. Ismét elküldtem ugyanarra a címre és utána telefonáltam, hogy vajon megérkeztek-e. Az igenlő választ követő napokban többször beszéltünk. Olyan válaszokat kaptam, minthogy talán jobb lenne, ha erre egy ukrán történelmi kutatóintézet vezetője válaszolna, és hogy a nagykövet asszony nagyon foglalt a héten.
Amikor azt mondtam az első „javaslatra”, hogy arra egy napilap nem tudna olyan terjedelmet biztosítani, mint egy nagykövet által adott interjúra, abban állapodtunk meg, hogy kapok választ a nagyköveti interjú felvételének időpontjára.
Sajnálatomra ez nem történt meg. Utána azt kértem, mondják meg, hogy a nagykövet nem kíván válaszolni. Ez sem történt meg.
Ezért csatolom a kérdéseket.
Mindenki eldöntheti, Obama amerikai elnök volt külügyi államtitkára, Victoria Nuland (férje az ismert amerikai neokon, Robert Kagan) és Soros támogatásával is megdöntött korábbi ukrán kormány nyomán létrejött új ukrán kormány miért retteg a témától. Az újkor egyik legnagyobb számú áldozatát szedett népirtásra való emlékezéstől.
A nagykövet asszonynak elküldött kérdések:
– Robert Conquestnek a jobboldali Demokratában 1994-ben 12 folytatásban ismertetett könyve – „A bánat termése – a szovjet kolhozosítás és a terror-éhínség” – legkevesebb 7 millió ukrán áldozatról beszél. Viktor Juscsenkó, Ukrajna korábbi elnöke 10 milliós veszteséget említett. A jobboldali Magyar Nemzet 2007. április 5-én tudósított az Európai Parlamentben a holodomorról tartott, lengyelek szervezte kiállításáról, amelyen szintén a 10 milliós áldozati számról beszéltek. A levéltári kutatások mai állás szerint hány áldozata volt Ukrajnában a holodomornak?
– A Wikipedia „holodomor” szócikke angol változata szerint az áldozatok száma 7 és 10 millió között van. A magyar változat 3 és 7,5 millió közé teszi. A német változat még óvatosabb: „több millióról” beszél. Nem holodomor-relativizálás a dobálódzás áldozatok millióival?
– 1933 telén és tavaszán naponta 25-30 ezer ember halt éhen Ukrajnában. Halott csecsemőket ettek anyák, apák. Ekkor a New York Times moszkvai tudósítója, a Pulitzer-díjas, Sztálinnal is interjút készített, a Beluga kaviárt nagyon szerető Walter Duranty azt jelentette, mint ahogyan egy évvel korábban is, hogy a Szovjetunióban nincs éhínség és minden ellenkező állítás propaganda. Ez a lap azóta nem kért bocsánatot aljas hazugságaiért. Mennyire bízik Ön e lap mai igazmondásában?
– Ugyanez a Duranty a Pulitzer-díjban említett egyik írásának címe az volt, hogy a „Sztálinizmus megoldja a kisebbségi problémákat”. Ukrajnában ez hogyan zajlódott le?
– Louis Fischer, akinek Lenin élete című műve 1965-ben díjat nyert, szintén a helyszínen járt a holodomor idején az amerikai Nation nevű hetilap tudósítójaként. Letagadta a holodomort. Egyébként ez a volt az a hetilap, amelyben Vámos Miklós író 1994-ben azt írta, az MDF államcsínyre készül, hogy ne kelljen választásokat tartani. Mennyire ismert ez a holodomor-tagadó hetilap és holodomor-tagadó szerzője Ukrajnában?
– Ha Malcolm Muggeridge a Manchester Guardiennek – a mai Guardian „őse” – és Josep Alsop a New York Heraldban szintén a helyszínen tudósított ezen hekatombáról a valóságnak megfelelően, mi akadályozhatott meg annyi médiumot, hogy hallgattak a holodomorról?
– Conquest azt írta említett könyvében, hogy a sztálini ukáz értelmében „az ukrajnai, doni és kubáni parasztokat kiéheztetéssel kellett megölni, kisgyerekeikkel együtt”. Magyarországon egy történész azt írta, a bolsevizmus és a nácizmus között a különbség az, hogy a bolsevikok legalább a gyerekeket nem ölték meg. Amikor Ön ilyenekről értesül, mit gondol?
– A mai Ukrajnában mennyire emlékeznek meg a holodomorról?
– Van a holodomornak emlékműve például Kijevben?
– Igaz az, hogy novemberben nálunk meg fognak emlékezni e szörnyű tragédiáról?
– Mi lehet az oka annak, hogy a hazai balliberális sajtóban mintha soha nem lehetne és nem lehetett olvasni a holodomorról?
– Mi az oka annak, hogy a nyugati sajtó gyakorlatilag soha nem említi meg a holodomort?
– Ha jól tudom, mintegy négyezer ukrán nemzetiségű ember él Magyarországon. Ők emlékeznek a holodomorra?