Olvasóink megnyugtatására és kedélycsinálónak: a brit The Telegraph e cikkét a közgazdászpropagátor Vértes-Petschnig-Várhegyi-Csillag-Bauer uniszónó team imádó, jujjdejó, ha Magyarországnak rosszul megy nevű hazai balliberális sajtó akkor sem ismertetné, ha kollektív fejébe jancsiszöget vernének. Azaz intellektuálisan erős kihívást jelentő elemzésről van szó, amely nehéz csizmával menetel szembe a naponta felböfögött, kékhátteres közgazdasági közhelyeknek.
A cikk szerzője a londoni City egyik legtekintélyesebb közgazdásza, Roger Bootle, a londoni Capital Economics nevű független (értjük, ugye?) makroökonómiai kutatóintézet elnöke. Bootle-ról még annyit, hogy szereti a Brexitet. Nemzeti érdekek alapján.
Cikkét azzal kezdi, hogy rengeteg tanulmány született már arról, hogy mennyire hasznos azonnali előnyök értelmében az Európai Unióban maradás. Csakhogy azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen az előnyök és hátrányok mérlege az elkövetkező évtizedekben is, beleértve az előre nem látható lehetőségek és fenyegetések tekintetében. Vajon az EU jó döntéseket fog hozni ezen fenyegetések és lehetőségek ügyében? Márpedig ez az Európai Unió kormányzásának minőségétől függ. Az pedig a tapasztalat szerint nem kedvező.
„A nyilvánosságban nem igazán terjedt el az, hogy az EU másokkal összehasonlítva gazdasági csőd. Nem első éveiben persze, amikor a tagországok erősen növekedtek, hála a háborúból való felépülésnek, és azon nagyszámú tömegeknek, amelyek a mezőgazdaságból mentek át az iparba. És nem is annyira 2017-ben, amikor az EU-nak az Egyesült Államokhoz viszonyított teljesítménye megnőtt”, írja Bootle, hozzátéve, hogy valószínűleg ez csak egy gyorsan múló pillanat.
Az elmúlt két évtizedben az Európai Unió teljesítménye gyenge volt, mégpedig nem csak az emelkedő piacokkal szemben – ami félrevezető összehasonlítás – hanem az olyan fejlett országokhoz képest is, mint az Egyesült Államok, Ausztrália és Kanada.
Ezen túlmenően a legtöbb uniós tagország gyengébben fejlődött gazdaságilag, mint Nagy-Britannia.
„Ne hagyjuk magunkat becsapni az EU gazdasági sikerének mítoszával”