Az amerikai elnök afganisztáni terve nem csak saját központi kampányígérete arcul köpése, de egy közveszélyes háborús őrült megnyilatkozása
—————————————–
Miután Donald Trump amerikai elnök hétfőn még a korábbiaknál is visszataszítóbb módon rúgta arcul kulcsfontosságú kampányígéretét afganisztáni terveinek bejelentésével, lassan már csak a negatív hungaricumoknak tekinthető hazai balliberálisok tartanak ki azon tényfelmetsző állításuk mellett, hogy Trumppal kapcsolatban nem önmaga, hanem a magyar jobboldal + Putyin, stb. változott.
Mint nagyon is emlékezetes, Trump legfontosabb kampányígéreteként jelentette ki, hogy szakítani fog elődei külföldi „demokráciaépítő” katonai beavatkozásaival, mert neki „America first”, azaz Amerika az első, és figyelmét saját hazájának rendbehozatalára fogja fordítani.
Nos, amit ebben az „afgán” beszédében mondott, az minden, csak nem az ígéret betartása. Annak ellenére, hogy a nyugati fősodratú sajtót igazán nem lehet vádolni az amerikai elittel való szembenállással, e beszéd oly mértékben borította ki azt a képletes éjjeli edényt, hogy Nyugattól Keletig uniszónóban diagnosztizálták egyformán a trampli beszédet.
Finian Cunningham, a kitűnő ír újságíró a Russia Today angol nyelvű portálján erről írott cikke ezt a címet kapta: „Trump árulása teljes lett, ahogyan a katonai-ipari komplexum kerül hatalomra”.
A jobboldali brit Times e témában írt cikkének címe: „Trump támogatói dühösek, amiért lökést adott az afgán kampánynak”. A magát nyugodtan az establishment mintapéldányának nevezhető Politico cikkének címe: „Amerika kifutott az ötletekből Afganisztánban”. A brit Guardianben Lucy Morgan Edwards, egy volt kabuli ENSZ-nagykövet tanácsadója kanyarított egy olyan cikket, amely minden mondatában a tíz évvel ezelőtti, akkor még bátor lap hanghordozására emlékezt, és ezzel a címmel jelent meg: „Trump hátraarca után az afgánok szenvedésének nem látható a vége”.
A német Deutsche Wirtschafts Nachrichten ezzel a címmel „üdvözölte” a bejelentést: „Amerikai külpolitika: egy végtelen háború zűrzavarában”.
És folytathatnánk vég nélkül azt a jogos indulatot, amit ez a nem csak ígéreteit, de önmagát is teljesen elvesztett embernek a beszéde váltott ki.
Az pedig különösen jellemző, hogy kik imádták beszédét: az amerikai háborús héja neokonok három kirakatbabája: John „Orbán neofasiszta diktátor” McCain, az amerikai szenátus fegyveres bizottságának elnöke, hozzá méltó kollégája, Lindsay Graham szenátor és Marc Rubio, a szintén republikánus, Floridát képviselő szenátor.
Ó, ja, és hogy ne feledjük: a kezét dörzsölte még az amerikaiak által Afganisztán elnöki székébe pottyantott Asraf Gáni, aki kedden nagy örömmel méltatta, hogy washingtoni kollégája beszédében bizonyította, az Egyesült Államok „tartósan elkötelezte” magát Afganisztán mellett.
A beszéd lényege – hogy arról is essék néhány szó: Trump közölte, afganisztáni terve „öt oszlopon” fog nyugodni, úgymint: minden időkorlát elvetése az amerikai csapatok afganisztáni tartózkodására; a hatalom valamennyi elemének bevetése a siker érdekében, beleértve a diplomáciát és a gazdaságit; keményebb magatartás Pakisztánnal szemben; India felkérése nagyobb segítségre a gazdasági fejlődéssel, valamint az amerikai erők mozgásterének növelése a terroristák leküzdésére.
Kiszivárgott az is, hogy Trump mintegy négyezer katonával akarja megerősíteni az Afganisztánban ott állomásozó 8400 erősségű haderőt, amelyet a helyi lakosság úgy szeret, mint egy bajor pék a csótányt.
A fentiekből nyilvánvalóan sokan vonták le azt a következtetést, hogy Trump és neokon rángatói immár puszipajtások.
Őket öntötte le egy jó nagy vödör hidegvízzel Ron Paul volt amerikai kongresszusi képviselő, korábbi amerikai elnökjelölt és a róla elnevezett agytröszt elnöke, aki a Russia Todaynek nyilatkozva (ó, borzalom!) azt mondta: „Még akkor is, ha Trump ide-oda kacsázik, és együtt menetel a neokonokkal, nem fogja őket maga mellé állítani. Az olyan emberek, akik McCaint, Grahamet és Rubiót támogatják, nem fogják őt támogatni”. Majd hozzátette: „Politikai értelemben veszít – támogatói egy részét veszti el”.
Nos, ez az. Trump oly mértékben népszerűtlenkedte el magát, ami gyakorlatilag példa nélküli, és egyre kevésbé hisznek neki már fehér rozsdaövezeti támogatói, akiknek elsősorban köszönheti, hogy valóságshow-s ülepét a Fehér Házba tehette. Hiszen ezek az emberek látják azt, hogy nem az omladozó hídjaik lesznek rendbe, vagy vonatjaik sebessége közelíti majd meg a távoli jövőben a leglassabb kínai expresszvonatét, vagy hozzák rendbe akár Manhattan szükségállapotban leledző, félroncs metrórendszerét, hanem tovább folyik az az őrült pénzkidobás, ami eddig jellemezte Amerika már most is leghosszabb, 16 éve folyó, teljesen feleslegesen, és Irakhoz hasonlóan szintén hazug érvekkel indított háborúját.
A szerencsétlen afgán nép pedig jobban teszi, ha a koporsógyártásban látja jövőjét inkább biztosítottnak, mint szuperhatalmi „támogatójuk” azon ígéretében, hogy legyőzik a tálibokat, akik az országnak egyre nagyobb részét foglalják el.
Megdöbbentő, hogy látva ezt a kibontakozó, az eddiginél is nagyobb afganisztáni tragédiát, a Guardianben fentebb dicsért cikk a vége felé lapunk korábbi, nem egy cikkéhez meglepő hasonlósággal állítja kontrasztba az amerikai háborús szándékokat és pusztítást Kína békére és együttműködésre törekvő szándékával.
Megéri idézni Lucy Morgan Edwards-t: „Érdekes, hogy Trump elfelejtette említeni az egyre fontosabb Új Selyemút projektet, mely élén Kína áll, őt követve több közép-ázsiai országgal, a gazdasági fejlődés motorjaként. A projekt hatalmas békeosztalékot hozna a térségnek. Ha Trump tényleg békét akarna Afganisztánban, ő és a többi NATO országok – amelyeket arra akar szorítani, hogy hatalmas katonai költségvetéssel végtelenül költséges és tragikus háborúkat vívjanak – sokkal jobban tennék, ha Kína példáját követnék.”
Igazán jó érzés látni, hogy lapunknak ilyen prominens követői vannak, szemben egy szaúdi karddal a két kezében markolva a terroristákat támogató vendéglátói örömére táncot járó őrülttel, aki még Obamán és Hillaryn is túl akar tenni a véres és költséges háborúk korlátlan kiterjesztésével.
http://magyarhirlap.hu/cikk/96141/Az_afgan_mocsar