Mint tegnap ígértem, a Sajtóklub foglalkozott azzal a válasszal, amit a budapesti belga nagykövetség „adott” arra a kérdésre, hogy miért nem emlékeznek meg a modern világ legnagyobb áldozattal járt népirtására, melyet II. Lipót uralkodása idején hajtottak végre Belga Kongóban a 19-ik és 20-ik század fordulóján.
10 millió embert öltek meg és rengeteg bennszülöttet csonkítottak meg a belga gyarmaton. Az egész világon e genocídiumról szinte totális a hallgatás.
Akit egy rövid összefoglaló cikk érdekel e népirtásról, íme egy 2017. február 20-i keltezéssel: http://listverse.com/2017/02/20/10-horrifying-facts-about-the-genocide-in-the-congo-free-state/, fotókkal.
Belgiumban, az elkövetők országában, tilos akár még említeni is e népirtást.
E népirtó országnak egy korábbi miniszterelnöke Guy Verhofstadt, Konrád György barátja, aki az Európai Parlament liberális frakciója elnökeként rendszeresen üvöltözik Magyarország ellen:
Ugyanezen népirtó állam volt külügyminisztere, a szintén liberális párti Louis Michel látható itt, aki az Európai Parlament Verhofstadt-frakciója képviselőjeként szintén üvöltözik Magyarország ellen. Mint itt, amikor Gál Kingával ordít (videó mellékelve): http://lovasistvan.hu/2016/01/26/brusszel-a-magabol-kivetkozott-louis-michelt-gal-kinga-elhallgattatja/
Fia, Charles Michel, a népirtásra való utalást is tiltó ország liberális miniszterelnöke:
Amikor Yossi Amrani, budapesti izraeli nagykövet a Népszavának július 10-én adott interjújában leantiszemitázta Soros-ügyben a kormányt, azt mondta: „Azt üzenjük Magyarországnak és a világ többi országának: mindenkit egyenlően kell kezelni”.
E mondatra hivatkozva megkérdeztem a budapesti belga nagykövetséget, hogy mivel Belgium „a világ egyik országa”, mikor volt az, amikor a kongói népirtásra megemlékeztek, vagy ezt tervezik-e. /A kérdésben idézett diplomata kollégájuk miatt természetesen benne volt az utalás arra, hogy Belgium szintén rendszeresen emlékezik meg a holokausztra./
A nagykövetség hallgatott. Többször telefonáltam, és azt ígérték – mint kiderült, hazudták -, hogy küldik a választ. Legutóbb azt mondták, hogy nem illetékesek a válasz adására. Kértem, akkor küldjék ezt a választ. Azt is megígérték. Azt sem tették meg. Gyávák hozzá.
Időközben felhívtam a Kongói Dem. Közt. londoni nagykövetségét, ahol egy diplomata arra kért, írásban küldjem el a kérdésemet. Azóta nem hallottam róla.
Múlt pénteken pedig a kongói kormány sajtóügyi emberével beszéltem. Nem kértem a nevét és nem is említettem, hogy válaszát nyilvánosságra hozom. Amit azért hivatalának természetéből fakadóan sejthetett. Rövidebb, kedélyes beszélgetés után kérdéseimre elmondta, ha ők akár kártérítést követelnének a belga kormánytól a népirtás miatt, akár erőltetnék, hogy arról Belgiumban megemlékezzenek, Brüsszel azonnal megszüntetné országának adott pénzügyi támogatását. És még hazájában is eltekintenek a megemlékezéstől.
E témáról Afrika talán legnagyobb filmrendezője, a kongói Balufu Bakupa-Kanyinda 2009. május 8-án ezt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek arra a kérdésre, hogy „Miért nem érdekli a világot ez a rettenetes népirtás?”: „Mert az áldozatok feketék. A fehérek megölhetnek akárhány embert. Az nem népirtás, hanem civilizálás. Az érdekünkben.”
A hallgatásra nyilván van még egy ok. Azt nyilván Verhofstadt említett barátja tudná szoros baráti körben elmondani. Ami egyben válasz is arra, hogy a jobboldalt percenként lerasszistázó nyugati sajtóban miért nem kívánja, illetve meri e tabutémát senki nem feszegetni.
A naponta lerasszistázottak pedig tudják: az őket érő vádakra ezentúl oda se figyeljenek, mert a rasszistázók a legnagyobb rasszisták.
És ha sarokba szorítanák őket, elővehetik a tízmilliós kongói népirtás intézményesített elhallgattatását.