Egy olvasói levél egy hölgytől, akinek egyik 14 és fél éves gyereke hirtelen megbetegedett.
Fonyódi nyaralásunk közben Goginak annyira elkezdett fájni a csípője, hogy nem tudott járni. A mindenki által ismert okokból csak ismerős által javasolt orvoshoz akartam vinni. Székesfehérváron kaptunk időpontot. Mivel a röntgen nem mutatott semmit, és MR vizsgálatra csak másnap tudtunk menni, hazamentünk Fonyódra. Még aznap este nagyon felment Gogi láza, nagyon rosszul volt. Felhívtam az orvost, aki épp vendégségben volt. Öt perc alatt kiderítette, hogy mi a délután készült labor eredménye, visszahívott, hogy magas a gyulladásos érték, és azt mondta, menjünk be a siófoki kórházba.
Az ambulancián jó 20 ember várakozott, de minket 15 percen belül fogadott a gyerekosztály. Alaposan kivizsgálták Gogit, kedvesen, jó humorral foglalkoztak vele. Benn tartották, kapott egy WC-s, zuhanyozós szobát.
Az 5 nap alatt, amit a kórházban töltött (egy orvos kirívó kivételével) mindenki nagyon rendes volt hozzá is, és hozzám is. Partnerként kezeltek bennünket, az ápolónők intelligensek, figyelmesek voltak, senkin sem érződött, hogy nincsenek elegen (onnan tudom, hogy valaki elmondta, mikor beszélgettünk), türelmesen, kedvesen, jókedvűen foglalkoztak Gogival, akinek egy panasz szava sem volt. Úgy éreztük, hogy szakmailag is igyekeznek a legjobbat nyújtani, nem csak a betegség, hanem az egész beteg érdekli őket.
A megszokott „szabályrendszert” követve kétszer próbálkoztam hálapénzt adni, de mind a két alkalommal egyértelműen visszautasították, mondván, hogy nekik ez a dolguk. Ezután már nem próbálkoztam többet pénzzel, de mivel úgy gondoltam igazán megérdemelnek egy kis ajándékot, kávét meg csokoládét vettem azoknak, akik foglalkoztak Gogival. Egy orvos és egy ápolónő még ezt sem akarta elfogadni. Egy köszönő levelet is írtam nekik, azt mondta ez az orvos, hogy nekik ez jelenti a legtöbbet. Két ápolónő is elkönnyezte magát, amikor elmondtam nekik, hogy mennyire meg vagyunk elégedve. Elmondásuk szerint inkább kritikákat kapnak, pl. olyanokért, hogy miért 10 perccel később volt a vizit, mint ahogy a házirendben ez le van írva.
Angliai és franciaországi (meg persze itthoni) kórházi tapasztalataim után (Franciaországban még csak nem is találkozhattam azzal az orvossal, aki a 9 hetes gyerekemet operálta), igen szerencsésnek érzem magunkat, hogy a siófoki kórházban kötöttünk ki.
Ehhez még két dolog: egy 21 éves, Londonban tanuló magyar diáklány iszonyatosan megfájdult bölcsesség fogának kihúzására tavaly csaknem három évre kapott időpontot. Magánúton 2300 fontért kezelték volna. Haza kellett jönnie, ahol magánúton 18 ezer forintért szabadították meg fogától és fájdalmától.
Ez pedig egy évente egy fél évet Kanadában töltő honfitársunk beszámolója a katasztrofális kanadai, illetve québeci egészségügyi rendszerről: http://lovasistvan.hu/2017/01/07/katasztrofalis-kanadaiquebeci-egeszsegugy/