A román hatóságok megtagadták a moldáviai fővárosba, Kisinyovba tartó orosz repülőgépnek az áthaladását a román légtéren.
A repülőgépen utazott Dmitrij Rogozin és a gépnek vészleszállást kellett kérnie Belorussziában.
A gépen 165 utas volt.
Rogozinnak Igor Dodon moldáviai elnökkel volt tervezett találkozója.
Rogozin twitter-üzenetében azt írta, hogy a román hatóságok „veszélyeztették a normál S7-es járaton lévő utasok életét, nőket és gyerekeket is beleértve.
A gépnek alig maradt üzemanyaga, amikor Minszkben leszállt.
Megjegyzés: Rogozin óriási figura.
Akit érdekel, idemásoltam egy interjút, amelyet akkor készítettem vele, amikor Oroszország NATO-nagykövete volt. 2008. IX. 13-án jelent meg a Magyar Nemzetben.
Rogozin: az igazi lator az Egyesült Államok
A brüsszeli orosz NATO-nagykövetet nem zavarná, ha a Szabadság téri emlékmű 700 000 magyar deportáltra emlékeztetne
Brüsszel egyik legelegánsabb negyedében, egy erdő melletti fasorra néz Oroszországnak a belga királyi udvarhoz és a NATO-hoz akkreditált nagykövetsége. Aki türelmesen vár a halkan gördülő kovácsoltvas kapu előtt, egy halk, nagyteljesítményű motor közeledésére lesz figyelmes. Nem a diplomáciai futár, hanem Moszkvának a NATO-hoz ez év elején kinevezett nagykövete, a 45 éves Dmitrij Rogozin érkezik.
E kapunál derült ki, hogy lapunk szeptember 8-án délelőttre megbeszélt interjújának időpontját elfelejtették megmondani a nagykövetnek. Az épület kerítése elé érkezett húszas évei végén járó orosz diplomata mobilon érte el a város másik pontján, egy rendkívüli eseményen résztvevő nagykövetet. A félreértés huszárvágással oldódott meg: a nagykövet azonnal megszakította programját, hogy az interjú majdnem a megbeszélt időben kezdődhessen.
Lovas István
– Láttam már néhány nagykövetséget világszerte, de ehhez foghatót talán még nem. Igazi birtok, a fák övezte tavon úszkáló hattyúk talán önben is Csajkovszkijnak A hattyúk tavát idézik fel… Mikor vásárolták meg a telket?
– Valamivel a II. világháború után lett ez az épület a belgiumi szovjet nagykövetség. Néhány éve pedig itt kapott helyet az orosz NATO-követség is.
– Az innen körülbelül kétszáz méterrel lejjebb lévő, gyönyörű pravoszláv templom kerítésénél elhelyezett táblán azt olvastam, hogy a bolsevik forradalom után a brüsszeli fehéroroszok előszeretettel telepedtek ide. Ezért vették meg talán éppen ezt a birtokot a csendes, méregdrága Uccle negyedben?
– A diplomaták többsége velem együtt közel lakik a nagykövetséghez. Sokan látogatják azt az orosz ortodox templomot, amelyet említett. Orosz kozákok építették, miután a forradalmat követően elhagyták Oroszországot. Ez a templom a hagyományunkat testesíti meg. Az orosz nép hagyományait.
– Nagykövet úr, mely okból reszkessek öntől? Mint ex-kommunistától vagy szélsőjobboldalitól, ultranacionalistától? Az előbbi vádat önökről naponta olvashatjuk, az annak ellentmondó, utóbbi vádat pedig éppen – önt is kiemelve – szeptember 8-án hangoztatta a Financial Times. A lap azért aggódik, mert úgy látja, hogy Oroszországban a korábban marginális, szélsőjobboldali eszmék a fősodorba kerültek.
– Ez engem nem igazán érdekel.
– Mármint a vádak vagy a Financial Times?
– No comment.
– Nálunk annyira szabad a sajtó, hogy nyugodtan elmondhatom: Budapesten lehetetlen lenne interjút készítenem az amerikai nagykövettel, de ha erre mégis sor kerülne, még a cipőmet és az övemet is átvizsgálnák. Ön az interjúkérés után másfél nappal már fogadott is, és egyetlen fémdetektoros kapun sem kellett átmennem. És ha csecsen terroristák megbízásából fel akarnám önt robbantani?
– Ez azért van így, mert örülök, hogy láthatom. Azért bizonyos biztonsági intézkedéseket mi is bevezettünk. Biztonsági embereink jelezték, hogy értek már bennünket incidensek, sőt két évvel ezelőtt terrortámadás is volt a nagykövetség ellen. Sőt, a városban sem ritkaság az ellenünk irányuló támadás. A volánnál ülő diplomata nők vagy diplomata feleségek a legkiszolgáltatottabbak. Csak idén hét támadást szenvedtünk el, az elkövetők köztörvényes bűnözők voltak. Brüsszel nem igazán biztonságos hely. Nemrégiben találkoztam a belga belügyminiszterrel is és tárgyaltunk a diplomaták és családjaik biztonságáról.
– Elégedett a Moszkvában aláírt Medvegyev-Sarkozy-Barroso-Solana, azaz az Oroszország és az EU között létrejött megállapodással a kaukázusi válság ügyében?
– Nagy érdeklődéssel figyeljük, hogy a két fél miként valósítja meg a megállapodást. Mi azt várjuk, hogy az uniós megfigyelők érkezzenek meg a térségbe és ott vegyék át az ellenőrzési pontokat. Katonáink tehát csak ideiglenesen tartózkodnak ott. Örülnénk, ha az Európai Unió szavatolná: Szaakasvili grúziai elnök a jövőben nem fogja megtámadni a kis nemzeteket.
– Azon cinikus emberek, akik azt állítják, hogy minden a pénz körül forog, most gúnyosan azt kérdezik: megérte önöknek Dél-Oszétia védelme akkor, amikor az orosz tőzsde azóta körülbelül 500 milliárd dollárt vesztett?
– Tudja, a pénz szereti a csöndet. A háború kockázatos, mert a tőke menekül a háborúzó országból. De nekünk fontosabb volt országunk méltósága. Úgy éreztük, hogy a válságból kizárólag ez az út vezet ki. A pénz meg majd visszajön. Még több is, mint ami volt. Ez az ideiglenes veszteség elkerülhetetlen.
– Ön szerint a mai amerikai kormány miért háborúzik oly sok országban és miért akar még több háborút?
– Az amerikai kormány esetében a hurrikánok állandósultak. Mindig rossz az idő.
– Nem pontosan értem, de élve az ön szavaival megkérdezem: Obama vagy McCain elnökké választása esetén lesz rosszabb az időjárás?
– Obama zivatart hoz, McCain zivatart jégesővel. De bennünket mindez annyira nem izgat, mert van esernyőnk.
– Mi az érzése: Szaakasvili grúziai elnök saját elhatározásából támadta meg Chinvalit augusztus 7-én, éjnek idején?
– Nem tudom, mert nem tartottam neki gyertyát. Nem voltam tanúja annak, ami a háttérben történt. Talán az elnök háziorvosa jobb választ tudna adni. Biztosan ön is látta a televízióban, hogy Szaakasvili nyakkendőt eszik. Lehet, hogy 7-én este megunta a nyakkendő étrendet és esetleg húst is evett.
– Dél-Oszétia és Abházia függetlenségének elismerésével Moszkva nem szigetelődött el? Eddig csak Nicaragua ismerte el függetlenségüket és talán e héten még Minszk tesz majd így.
– Miféle elszigetelődésről beszél? A külügyminisztériumnak még arra sincs ideje, hogy találkozzon minden olyan küldöttséggel, amelyik Oroszországba látogat. Moszkva politikai turisztikai központtá, sőt, a világ legfontosabb országai vezetőjének Mekkájává vált. Fényes elszigetelődés, mondhatom! Ha a Kreml ablakából kinézve csak egy holdra vonyító farkast látnánk a téren, akkor valóban el lennénk szigetelődve. Moszkva azonban egy kicsit másként fest.
– A nyugati lapokban az olvasható, hogy önök olyan lator államok társaságába keveredtek, mint Venezuela, Kuba, most meg Irán…
– A megítélés attól függ, hogy miként tekintünk a világra. Ha ezt a listát folytatja, akkor felveheti rá Indiát, Kínát, Jordániát és Szíriát is…
– Ők is elismerik majd Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét?
– Nem erről beszéltem. Hanem arról, hogy a lator államoknak nevezett országok is latroknak nevezhetik azon országokat, amelyek őket hívják latornak. Az én szememben az igazi lator állam az Egyesült Államok.
– Miért?
– Bush elnöksége idején elkövette az elkövethető hibák mindegyikét. Az új amerikai elnöknek az elkövetkező négy éve alatt más dolga sem lesz, mint hogy ezeket a hibákat kijavítsa. Nemrégiben beszéltem egy amerikai diplomatával, aki azt mondta, hogy Irakba azért mentek, mert így akartak a síitáknak és a szunnitáknak segíteni demokráciát építeni. Megkérdeztem tőle, hogy kérték erre őket? Azt felelte, hogy nem.
– Ön elfogadja azt az érvet, hogy a Csehországba és Lengyelországba telepítendő rakéták az iráni nagy hatótávolságú rakéták ellen védenek majd?
– Elméletileg ez természetesen lehetséges. Mármint úgy, hogy Iránt a Balti-tengerhez toljuk. Ugyan ez talán kissé nehezebb munka lenne, mintha a rakétákat Iránhoz telepítenék közelebb.
– Vannak Iránnak nagy hatótávolságú rakétái?
– Ez a kérdés szintén orvosért kiált. Mármint Bush elnökhöz kellene hívni egyet. Ámbár az is lehet, hogy általános iskolai tanáraival kellene konzultálnia. A földrajztanárt javasolnám neki.
– Az önöket bírálók állandóan a „nyugati értékekre” hivatkoznak. Mégis, például Ukrajna NATO tagsága esetében épp a demokrácia egyik legfontosabb eszközéről hallgatnak. Azaz nyomást gyakorolnak rá, hogy lépjen már be a NATO-ba, de azt nem akarják, hogy a népet megkérdezzék róla.
– Ez nem véletlen, hiszen minden ukrajnai közvéleménykutatás szerint Ukrajna népe túlnyomó többséggel elutasítja az ország NATO tagságát. Ezért szerintem minden olyan kísérlet, amely Ukrajna NATO tagságát erőlteti, antidemokratikus törekvés. Amíg meg nem változik a véleménye az ukránoknak, addig ez körülbelül olyan probléma, mintha azt taglalnánk, hogy ha a nagyinak szakálla lenne, akkor ő lenne a nagyapó. De még nincs szakálla. Az ukránok 70 százaléka a NATO tagság ellen van. Majd ha 70 százalék mellette voksol, akkor hívjon fel.
– Nyikita Hruscsov, volt szovjet pártfőtitkár 1954-ben az orosz Krím-félszigetet Ukrajnának ajándékozta, amivel az akkori alkotmányt is megsértette. Önök miért nem javasolják, hogy tartsanak népszavazást a Krím-félszigeten, sőt, az orosz többségű Donyec-medencében és Harkovban is?
– A kérdés természetesen a krími népekre tartozik. Ha az ott élők külön akarnak élni Ukrajnától, akkor hadd gyakorolják a közvetlen demokrácia jogát, a népszavazást. De mint diplomata, nem kívánom kommentálni a kérdést. Ez a politikusokra tartozik.
– A jelenlegi ukrán kormány csökkenti az orosz és a magyar nyelv oktatását az iskolákban. A magyar kormány emiatt nem tiltakozik. Az önöké is hallgat?
– Ukrajna megsérti a nemzeti nyelvek chartáját, amelyet akkor írt alá, amikor belépett az Európa Tanácsba. Magam is jártam 20 évvel ezelőtt Munkácson és környékén, ahol meggyőződtem arról, hogy az emberek többsége magyarul beszél. Oroszul pedig mindenki. Még az ukrán nacionalisták is oroszul beszélnek családjuk körében. Erről egyébként eszembe jutott egy vicc. Az ukrajnai titkosszolgálat egy orosz kémre bukkant. Azért tűnt fel a titkosszolgálat embereinek, mert egyedül ő beszélt ukránul.
– Az amerikai kormányt bírálók szerint Washingtont szinte bibliai szenvedély hajtja Iránnal szemben. Betűről betűre követi az izraeli kormány vonalát, amely szerint a mullahok rendszere az emberiségre nézve a legnagyobb veszélyt jelenti. Most, hogy a kaukázusi válság nyomán ennyire élesek lettek az önök ellentétei az atlanti hatalmakkal, továbbra is segítik a Nyugatot az ENSZ Biztonsági Tanácsában az Irán ellen meghozandó további szankciókban?
– Nem. Miért vágjuk le a fának azon ágait, amelyeken ülünk? A tömegpusztító fegyverek terjedését természetesen továbbra is meg kell akadályoznunk. Ezért nem támogatjuk Iránnak azt a törekvését, hogy atomfegyverekre tegyen szert. Ugyanakkor készen állunk arra, hogy békés célú atomprogramját segítsük, de úgy, hogy az a mi ellenőrzésünk alatt álljon.
– Csak a busehri nukleáris létesítményre gondol?
– Igen.
– Oroszország hajlandó-e S-300-as légvédelmi rendszert szállítani és felszerelni Iránnak, amellyel Teherán meg tudja védelmezni magát a külső légicsapások ellen?
– Erről ugyan még nem tárgyaltunk Iránnal, de lehet, hogy később fogunk. Egyébként ami az S-300-as rendszert illeti, az valóban a védelmet szolgálja, nem pedig a támadást.
– Igazak azok a nyugati sajtójelentések, amelyek szerint már szállítanak fegyvert Szíriának, miután Grúzia megtámadta Dél-Oszétiát?
– Szíriának francia és orosz fegyverei vannak. Ahogyan Sarkozy elnök, úgy mi is tárgyalunk velük a fegyverszállítási kérdésekről.
– A továbbiakban is hajlandóak lesznek a korábbi mértékben együttműködni az Egyesült Államokkal a globális terror elleni háborúban?
– Nézze, mi Európában élünk és nem az Egyesült Államokban. Európának fájdalmas emlékei vannak a pusztító háborúkról. Mi nem szankciókat akarunk, hanem békét és együttműködést. Azt szeretnénk, ha az Egyesült Államok lehiggadna és nem támogatna semmilyen agresszív államot. S azt kívánjuk, hogy az amerikai kormány ne irigykedjen azért, mert Európa együttműködik velünk.
– Nagykövet úr, mit szólna ahhoz, ha én mint Magyarország miniszterelnöke azt mondanám önnek mint Oroszország elnökének, hogy a budapesti Szabadság téren lévő szovjet emlékművet az észtekhez hasonlóan elszállítanám egy temetőbe, helyébe pedig a Szovjetunióba kényszermunkatáborokba deportált hétszázezer magyarnak állítanék emlékművet?
– 1991-ben, amikor elkezdődött a Szovjetunió összeomlása és szélsőségesek szétromboltak számos szovjet emlékművet, akkor azt mondtam nekik: ne döntsétek le a szobrokat, csak cseréljétek ki rajtuk a fejet. Marx feje helyére tegyetek oda egy nektek tetszőt!
KERET
Dmitrij Rogozin ismert hadtörténész családban született 1963-ban. Újságírói és közgazdasági diplomát szerzett. A filozófia doktora. A Nyugaton „ultranacionalistának” minősített Rogyina (Haza) párt vezetőjeként az orosz törvényhozás tagja volt. A Rogyina élesen szemben állt a kommunistákkal. Rogozin vezetése alatt a Rogyina a „szélsőjobb” felé mozdult el. 2005-ben pártját kitiltották a moszkvai önkormányzati testületből, amiért Rogozin a bevándorlókra azt a „sarkozys” megjegyzést tette, hogy „Moszkvát meg kell szabadítani a szeméttől”. 2008 januárjától Oroszország NATO-nagykövete.