Avagy a jó elnyeri méltó büntetését
Interjú Kondor Katalinnal, a Magyar Rádió Such előtti elnökével
A közelmúltban írtak róla, hogy a Duna Médiaszolgáltató 274 millió forintot tartalékolnak Such György, a Magyar Rádió Önt követő elnöke számára. Ugyanis arra számítanak, hogy ekkora összegben kárpótolják, mivel perelte az MR-t, mert nem volt megelégedve a havi 4,3 millió, majd 2009 júliusában 9,3 millió forintra emelt fizetésével. Gondolja, hogy a Duna Médiaszolgálgató zsigerileg érzi, a Handó Tünde-féle bíróság, amely a vörösiszap áldozatai esetében elutasította a kártérítést, talán tekintettel egyik szentjükre, a Mal Zrt-ben érdekelt Gyurcsány Ferencre, Such esetében szinte biztosak a győzelemben, mert e bíróság imád liberálisok javára dönteni?
Tiszta szívemből gratulálok a tartalékképzőknek. Azt nem tudjuk, hogy Such György szerződésében miként volt rögzítve a megtakarítás ügye, kötelezettsége. Velem nem kötöttek ilyen szerződést. Meg másokkal sem. Vele vajon miért? De tovább menve: kérdezzen meg bármely közgazdászt, mindegyik tudja, hogy egy vezető a legkönnyebben akkor tud nyereségessé tenni egy vállalatot, ha embereket bocsájt el? Vagyis például kirúgja a fél vállalatot. Miközben agyonterheli munkával az ott maradottakat. Magyarországon – és máshol is – a bérekből lehet a legnagyobb pénzt megspórolni. Csakhogy nézetem szerint ez a lépése, azaz több száz ember elbocsájtása vezetett a rádió totális tönkretételéhez. Such úr és támogatói pénzéhségének az lett a következménye, hogy lefejezte a Magyar Rádiót. És akit lefejeznek, az nem életképes. Így tette tönkre a Magyar Rádió énekkarát, a zenekarát is. Méghozzá nagyon csúnya és aljas módon. Amihez annak idején Kocsis Zoltánnak is volt jó néhány keserű megjegyzése.
Such az SZDSZ-ben virult 1995-ig. A Magyar Narancs főszerkesztője volt, a liberális Magyar Hírlap helyettes főszerkesztője, egy Demszky-imádó kötet szerkesztője, stb. 2006 őszéről pedig azt vallotta az arról szóló parlamenti bizottsági meghallgatáson, hogy nem látta az összevert embereket meg a rendőröket a rádió udvarán, mert nem arra nyílott az ablaka. Ön akkor még az MR-nél dolgozott. Önnek akkor merre nyílott az ablaka?
Láttam a rendőröket, mint ahogy mindenki látta, aki a Pagodán keresztül haladt. Ott aludtak az asztalokra borulva. És azt is mindenki hallhatta, aki abban az időben a Bródy épületben dolgozott, hogyan ütik-verik az oda behurcoltakat a Gyurcsány és Demszky által kitüntetett Gergényi rendőrei. Az utcában lakó barátnőm egyik tizenéves ismerőse is a bántalmazottak között volt. Őt estefelé kapták el a környéken, semmi köze nem volt a sajnálatos eseményekhez. A baj az, hogy a szem- és fültanúk közül senki nem mert megszólalni.
Ja, értem, a Such-korszak ilyen volt… Ön mennyit keresett elnökként?
Nettó nyolcszázezer forintot. Nekem egyébként már kinevezésemkor kevesebbet akart a kuratórium megszavazni, mint amit elődöm, Hajdú István kapott, pedig a maiakhoz képest őt se fizették agyon.
És még szét se verte a Vasárnapi Újságot, Tőkés László püspöknek is lapulevelet kötve talpára. Ahogyan egy jobboldali konzervatív párt emberétől elvárjuk, ugye?
Igen. Róla van szó. Vagyis arról a Such Györgyről, aki ma az Országgyűlési Hivatal igazgatója. És arról, aki rádióelnök korában kinevezte Kerényi Györgyöt a Kossuth rádió főszerkesztőjének. Aki nekem azt mondta, hogy akkor lehet műsorom a Magyar Rádióban, ha nem járok el közönségtalálkozókra. Ami egyrészt zsarolás, másrészt jogtalanság. Engem egyébként a 62-ik születésnapomon rúgtak ki a rádióból, ez amúgy törvényes, hiszen ez volt a nyugdíjkorhatár, ugyanakkor velem egyidősek, és nálam akár 10 évvel idősebbek is bennmaradtak, sőt, vissza is hívtak hetven év felettit. Mint mindenhol: mindig vannak egyesek és kettesek.
Önnek van valahol újságírói munkája?
Nincs. Élem a szabadúszók nem könnyű életét. Valahogyan nem kellettem senkinek. Az Echo TV-ben voltam utoljára, egy portré műsort is készítettem, de úgy látszik, a tulajdonosnak nem tetszett, mert kipaterolt, bár nem indokolta, miért.
Ha megkérném, hogy rendhagyó módon Ön tegyen fel egy kérdést saját magának „tárgyunkkal”, Such-hal kapcsolatban, mit kérdezne?
Azt, hogy mit tudhat ő, amit más nem, hiszen immáron az ikszedik poszton alkalmazzák.
És mi a válasz?
Nem tudok a saját kérdésemre válaszolni. Legfeljebb csak annyit, hogy neki sikerül minden szellemi-politikai irányzatnak megfelelnie. Hogy miképpen, az titok. Az ő titka.
Akkor most saját jogon megkérem a Duna Médiaszolgáltatót, hogy a 274 millióból hűségjutalomként négy milliót utaljon át Önnek, hiszen Ön jobboldaliként igen komoly kormányzati ellenszélben például harcosan kiállt a Vasárnapi Újság mellett, amelyet Such hatalomra lépése első napján szétvert, ugyanis ez volt az egyik feltétele elnöki kinevezésének. A maradék 270 milliót illetően pedig utasítani fogom e Médiaszolgáltatót, hogy utalja át a vörösiszap katasztrófa életben maradott kárvallottjainak. A bíróságnak pedig megparancsolom, hogy kivételesen úgy értelmezzék a jogot, hogy az igazság kerüljön ki győztesnek.
Jó ötlet. Várom a megvalósulását.
Önnek pedig köszönöm idejét, és kérem, ha meghívják egy óvodába, mondja el a gyerekeknek azt, hogy a gerincesség nem kifizetődő dolog.
Valóban nem ártana korán kezdeni a felvilágosítást, én viszont csak azért is azt mondanám el, hogy gerincesnek lenni az egyetlen kifizetődő dolog. Ezt diktálja az Isten és a lelkiismeret.