Az egész világ együtt sír az Orbanisztánban a történelem nyilván legsötétebb korszakának megismétlődésére rettegve váró hazai NGO-kkal
De tényleg: miért megbélyegző az, ha valamiről tudjuk külföldi eredetét? A Dior, az Armani, a Coca-Cola, a KFC vagy a Starbucks termékeiért nyúlva hány vásárló kezét fogta vissza az a tudat, hogy külföldi eredetű áruval permetezi le magát, ölti fel azt magára, helyezi el a gyomrában? De tudni azért nagyon illik. Hiszen ez nem egyszer a márka dicséretét jelzi.
Vagy hány végzősre néznek nálunk ferde szemmel, ha állásra jelentkezik, és „bevallja”: diplomáját bizony nem itthon szerezte, hanem Berlinben, Londonban, Párizsban vagy Bostonban? Azaz „külföldi” eredetű papírokról van szó.
Hogy ne legyünk megvádolhatók a szűk értelemben vett tárgytól való elkalandozással, vegyünk szemügyre néhány olyan karitatív, nem kormányzati szervezetet (NGO-t), amelyek e Soros-világ védelmét soha nem élvezték, nem élvezik, és soha élvezni nem fogják.
Például a Nemzetközi Vöröskeresztet. Aki veszi a fáradságot, és felkeresi magyarországi honlapjukat, ezt találja bemutatkozásuknak már az első mondatában: „A VÖRÖSKERESZT NEMZETKÖZI BIZOTTSÁGA egy – 1863-ban, Henry Dunant által alapított – humanitárius szervezet, melynek mindenkori székhelye Genf.” Jaj! Genf! Külföldi! Megbélyegzett! Ne adjunk neki pénzt, teret!
Folytatás:
http://magyarhirlap.hu/cikk/91763/Billog_a_kulfoldi