Tisztelt Nagykövet Asszony!
Mint természetesen tudja, június 13-án Pekingben a rendkívül elegáns St. Regis hotelben délután fél négy órai kezdettel került sor térségünk tizenhat országából meghívott 23 újságíróból álló delegáció és a Kína-Közép-Kelet-Európa (KKE) együttműködés titkárságának, valamint a külügyminiszter nemzetközi gazdasági ügyek főosztályának vezetői közötti találkozóra.
Ezt követően és az előbbi kínai valamint térségünkbeli résztvevők jelenlétével adott fogadást Chen Xu úr, a Kína- KKE együttműködési titkárságának és a külügyminisztérium európai főosztályának vezetője.
E találkozóra az említett 16 ország pekingi nagykövetségéről egy kivételével jöttek el diplomaták.
Ez a kivétel az Ön által vezetett nagykövetség volt. Önöktől senki nem vett részt e fogadáson.
Távolmaradásukkal természetesen nem engem sértett meg.
Ön nálam messze jobban tudja, hogy Kínában a „guanxi” (kuanszi), vagyis a személyes kapcsolatok még más társadalmaknál is fontosabbak.
E fogadáson ön több diplomata kollégájával ismerkedhettem meg. Kettővel különösen nagyon jól elbeszélgettünk.
Tőlük tudtam meg, hogy a magyar adófizetők igen szép, negyven fős létszámmal tartják fenn az Ön által vezetett nagykövetséget.
Tovább beszélgetve egyikükkel megtudtam, hogy Ön máskor is igen kevéssé aktív és így nem csoda, hogy Önt nem miniszterek, hanem titkárság szintű beosztottak fogadják csak.
Néhány éve megismerve és igen nagyra becsülve a rendkívül udvarias, ugyanakkor nagyon érzékeny lelkületű kínaiakat, diplomáciai stábja teljes távolmaradását nyilván senki nem fogja szemére vetni. De hogy ez nem az a magatartás, amit példásnak neveznének egymás között, abban meglehetősen biztos vagyok.
Én viszont nem diplomata, hanem újságíró vagyok és nekem a feladatom, hogy a nyilvánosság tudja azt, ami történt.
És még egy dolgot is így kénytelen vagyok megírni, amit szintén e fogadáson tudtam meg térségbeli diplomatatársaitól.
Azt, hogy Kövér László úr, az Országgyűlés elnökének minapi, sanghaji látogatását egy nagyon kínos, e diplomata szerint „botrány” zavarta meg. Ez pedig az volt – mint tudja és mint Ön nem figyelmeztette minisztériumát erről előre -, hogy az ő fogadására kibérelt nyolcadik emeleti helység szűknek bizonyult, mert oda megdöbbentő módon tajvaniakat is meghívtak, aminél udvariatlanabbat nehéz elképzelni az egy Kína elvét valló ország legnagyobb városának szívében. Így került sor – mint tudja – a hetedik emeleti helység kibérlésére a tajvaniak számára.
Mielőtt még befejezném még egy dolog.
Az Ön apja, Szilas András néhány éve még az Egymásért-projektek egyik főalakja volt. Az arról bővebben írt, ezen MSZP-s, milliárdos áfacsalást is elkövetett bűnszövetkezetről született komolyabb tényfeltáró cikkben ez is megtalálható: „…2010 előtt az „Apró-klán”, az NBH és az MSZP szimbiózisban működött egy orosz megrendeléseket is teljesítő bűnözői körrel. A csapat tagjai létrehoztak több alapítványt, illetve egy fedőpártot, vettek hetilapot, és közel húztak magukhoz egy ezoterikus ’egyházat’ is (lásd keretes írásunkat)”.
Önt tehát az a minisztérium tartja ott, amely egy olyan csodálatos nagykövetet, mint Makkay Lillát Stockholmból nyáron hazarendeli, holott e hölgy viking bátorsággal ment neki a nem éppen viking gerincű és sajátosságú tulajdonosok kezében lévő, Magyarországot gyalázó svéd médiumokban megjelent cikkeknek oly eredménnyel, hogy azok száma jelentősen csökkent. Miközben a svédországi magyarság teljes szeretete övezi.
E levél megírására természetesen nem került volna sor, ha ön diplomata kötelezettségeinek megfelelően bárkit elküldött volna e rendezvényre.