Június 16-án este 9 óra után fejeztük be a hivatalos programot.
A Central Hoteltől pár száz méterre két gyönyörű bevásárló utca fut egymással párhuzamosan.
A boltok általában este 11-ig vannak nyitva. Lehet nézelődni, netán vásárolni, de az árak iszonyú magasak Kínában.
Egy teázóban például egy egydecis kínai borért mintegy háromezer forintot kértek.
Mentem vissza a szálloda felé, de elfelejtettem, hol kell elfordulni.
Mivel Kínában szinte senki nem beszél angolul, körülnéztem, hol van nem kínai ember.
Két, nagyon csinos, 22-24 év körüli lány ült a sétány közepén elhelyezett beton bokorszegélyen.
Megmutattam nekik a szálloda által adott kártyát, amin fel volt tüntetve európai betűkkel is a cím és megkérdeztem, megnéznék-e mobiljukon, merre kell mennem.
Ameddig az egyik nézte a térképet, a másik megkérdezte: „Turista?”
„Újságíró küldöttség egyik tagja vagyok”, mondtam.
„Jé, mi is a múlt héten még újságírók voltunk Moszkvában. De itt többet keresünk a szexszel”, magyarázta aranyos és nyílt tekintettel, mosolyogva.