Washington és Izrael fenyegeti a békét

PAUL CRAIG ROBERTS

/A cikk egy tízes skálán tízet érdemel/

Paul Craig Roberts professzor,  Ronald Reagan volt pénzügyi államtitkára, a Wall Street Journal egykori szerkesztője cikke elején leszögezi: „Washington és Izrael fenyegetést jelentenek a békére. Washington világhegemóniát akar és Izrael a Közel-Keleten akar hegemóniát.

Két ország áll Washington világhegemóniájának útjában: Oroszország és Kína”.

Emiatt Washingtonnak tervei vannak, hogy mindkét ország ellen megelőző atomcsapásokat hajtson végre. Nehéz elképzelni az emberiségre néző súlyosabb fenyegetést, miközben a kongresszusban, a szolgai médiában és az Egyesült Államok, illetőleg Washington európai vazallusai  nyilvánosságában ennek kifejeződésének nyoma nincs.

Két ország és egy harmadik egy része áll Nagy Izrael útjában. Izrael meg akarja szerezni Libanon déli részének vízforrásait, de ezt nem tudja. Ugyanis ennek ellenáll a libanoni Hezbollah milícia, amelyet Szíria és Irán segít. Ez az, amiért Szíria és Irán Washington célkeresztjében van. Washington a katonai biztonsági komplexumot, a Wall Streetet, a túlméretezett amerikai bankokat és Izraelt szolgálja.

Nem világos, vajon Oroszország és Kína megérti-e, hogy Washington velük szemben mutatott ellenségessége nem afféle félreértés, amelyet a diplomácia nem tud kiegyenesíteni.

Egyértelmű, hogy Oroszország nem avatkozott be az amerikai elnökválasztásba. Nem rohanta le Ukrajnát és nem akarja lerohanni Lengyelországot vagy a balti államokat.

Mintha Lavrov orosz külügyminiszter se értené teljesen Washington szándékát, hiszen folyamatosan dűlőre akar jutni Washingtonnal, amikor Washington uralkodni akar Oroszország fölött és azt el akarja szigetelni.

Mind Lavrov, mind az orosz média nem mindig mutatja azt, hogy megérti, Washington szándéka nem más nemzetek érdekeinek utat engedni.

A szerző később rátér a neokonokra. Így ír róluk: „A neokonzervatívok, akik mind az amerikai külpolitikát, mind pedig annak a nyugati médiában való tükröztetését a kezükben tartják, főként cionista meggyőződésű zsidók. Egyesek közülük kettős izraeli-amerikai állampolgárok”. Meg vannak győződve róla, hogy a történelem Amerikát választotta arra, hogy uralja a világot.

Mivel Izrael irányítja az USA közel-keleti politikáját, Izrael irányítását arra használja, hogy Washington eltávolítsa azon akadályokat, amelyek Izrael terjeszkedése előtt állnak.

Eddig Izraelnek sikerült Szaddam Husszein kormányának megdöntése, az iraki káosz létrehozása, Washington háborúja Szíriában és Irán amerikai démonizálása abban a reményben, hogy az elegendő démonizálás végül igazolja a háborút.

Abszurd az orosz  külügyminisztériumnak az a hite, hogy Washingtonnal meg lehet egyezni, ha az nem az orosz megadás.

A kínai kormány a jelek szerint azt hiszi, hogy a Wall Street és az amerikai nagyvállalatok túlzottan függenek az olcsó kínai munkaerőtől, ami az amerikai rendszernek profitot biztosít és ezért ezt a profitot nem fogják háborúval veszélybe sodorni.

Azzal, hogy Oroszország és Kína alábecsüli a háború kockázatát, nem tudják mozgósítani a világ ellenállását Washington vakmerő játéka ellen és ennek következtében lehetővé teszik azt, hogy az USA a háború felé mozduljon.

Az amerikai fősodratú szolgai sajtó ezt a mozgást olajozza és tüzeli. Méghozzá hihetetlen nonszenszek feltálalásával. Mint a Newsweek, amely legfrissebb számának /2017. május 26/ címlapján Putyin arcképe látható ezzel a szöveggel: „Az amerikai demokrácia szétverését célzó Putyin kampányából” és, csupa nagybetűkkel: „Az összeesküvés Amerika ellen”.

Ami mutatja, Amerikában a demokráciát az érdekcsoportok valóban elpusztították. És nem Putyin.

De az amerikai olvasók ezt elhiszik. Nem látják, hogy az amerikai katonai/biztonsági komplexumnak  nagy ellenségre van szüksége, és ezt az igényt most Oroszország szolgálja. Miközben Putyin demokrata.

Ha Washington békét kötne Oroszországgal és Kínával, aláaknázná annak igazolását, hogy évente 1000 milliárd dolláros katonai/biztonsági költségvetésre van szükség.

De az igazság kimondása Amerika-ellenes lett, és hiánycikk a nyugati világban. Egyre ritkább. De fürödjünk benne, míg legalább egy pici van belőle.

Ajánlja Paul Craig Roberts.

Megosztás: