Vajna András György
filmügyi kormánybiztos
Tisztelt Vajna Úr!
Kicsit már elegem van, miután ma kaptam/olvastam talán az ötödik levelet a „Kedves Enyedi Ildikónak” címezve.
Tudja, ez a mi jobboldalunknak a szokása: „halált megvető bátorsággal” megy neki annak, aki adófizetői pénzt kapott a kormánytól, majd kiderül, azt nemhogy meghálálná, de annak az ellenkezőjét teszi: azaz belerúg abba az országba, amelynek népétől a pénzt kapta. Az ilyen levelektől azután biztos megváltoztatja alaptermészetét.
A levélírók nem értik, hogy ennél improduktív munka nemigen van, hiszen azokat, akik így viselkednek, már 27 év óta ismerjük, és őket ötezer levél nem fogja kihozni természetük sodrából.
Éppen ezért Önnek írok, ugyanis Enyedi Ildikó Öntől kapott filmje elkészítéséhez 420 millió forint támogatást.
Mielőtt folytatnám, egy feltétlen elismerés: az Ön szolgálati ideje alatt a magyar filmek ismét világhírűekké válnak, ami egyrészt azt mutatja, a korábbi, magát roppant internacionalistának mutató rezsim Önhöz hasonló pozícióban lévő emberei valójában ócska provinciális hozzá nem értők voltak, akik – mint minden más területen – csak nyelték a pénzt anélkül, hogy eredményt tudtak volna felmutatni. Másrészt pedig az Ön felbecsülhetetlen hollywoodi tapasztalata révén pontosan ismeri, hogy milyen témájúak azok a filmek, amelyek akár az ottani, akár a nagyvilág más filmközpontjaiban díjak várományosai lehetnek.
Ez dicséretes.
De az nem, hogy akár Ön, akár a kormány többi vezető tisztségviselői nem hajlandóak egyfajta „quid pro quo” alapon kezelni ezeket a kedvezményezetteket.
Mi akadályozza meg akár Önt, akár a Fischer Ivánnak évi 1,2 milliárd, vagy Ungvári Tamásnak könyvei újra kiadására 27 millió forint közpénzt adókat abban, hogy egy szóbeli gentlemen’s agreement-et kössenek ezekkel az emberekkel úgy, hogy közlik velük, a pénzt akkor kapják meg, ha sem a nemzetközi sajtónak, sem a hazai sajtónak utána nem szidalmazzák az őket hatalmas összegekkel ellátó kormányt? És figyelmeztetik őket: ha netán ezt nem teszik meg, soha többé nem kapnak semmiféle támogatást? Csak nem hiszi, hogy ne engedelmeskednének?
Ön pontosan tudja, ilyen Magyarországon kívül nem történhet meg. Egy olasz díjazott nem fog a Varietynek arról beszélni, hogy nem bírja már elviselni azt a camorrás, ndranghétás Olaszországot, mert akkor akár visszakérdeznének: mondja, Ön nem kollaboráns, ha egy ilyen rohadt rendszertől fogad el pénzt?
Ha hollywoodi filmszínész bírálja az amerikai kormány külpolitikáját, ami nem egyszer előfordult, még Oscar-díj átadása alkalmával is, azok olyanok voltak, akik nem részesültek állami szubvencióban.
Talán nem kell Önt emlékeztetni arra sem, hogy nálunk például 2002 és 2010 között elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki olyat részesítsenek állami támogatásban, aki azután elsírta a külföldi sajtónak például azt, hogy nálunk békés emberek szemét lövik ki, vagy az állam szétrohad a korrupció miatt.
Ami persze lehetett azért is, mert az akkor „regnáló rezsimek” (mint a mai ellenzék szeret fogalmazni az Orbán-kormányról) nem ettek bolondgombát, hogy olyanokat pénzeljenek, akik „hálából” beléjük rúgnak.
Arra kérem, semmiképp ne válaszoljon levelemre, mert nem tud mit, és azért is helyeztem el ezt a levelet a „Szabad vélemény” és nem a „Válaszra várva” rovatba.
Üdvözlettel:
Lovas István
(szabadfoglalkozású újságíró)