Elég a következmények nélküli bírói gyakorlatból!

Exkluzív interjú Völgyesi Miklós a Legfelsőbb Bíróság volt tanácselnökével

 

(Ezt az interjút egy neve elhallgatását kérő alkotmánybíró elolvasta és azt mondta, ilyen világos érvelést, mint Völgyesi Miklósét, még nem olvasott.)

(3-ik és befejező rész)

A 2006-os tévészékház ostrománál hány embert vettek őrizetbe?

A Gyurcsány kormány 2006. november 6-án kelt határozatával létrehozott, és az akkor kormányzati főtisztviselő Dr Gönczöl Katalin által vezetett – a  szeptember-októberben a fővárosban rendfenntartó intézkedések jogszerűségének „megmagyarázására” létrehozott –  munkacsoport jelentése írja: a tévészékház rendőri védelme során igazoltatásokra, őrizetbe vételre nem került sor. De az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Irattárából származó jelentésben olvastam, hogy egy elfogott személy elszállításához ide gépkocsit kértek.  Azt követő három napon át tartóan azonban már a főváros belterületein, rendszeresített gyakorló ruhába öltöztetett, ám szolgálati azonosító jelvényt nem viselő 4-5 főből álló csoportok már nemzeti zászlókat, jelképeket tartó emberekre vadásztak.

Tömegesen került sor őrizetbe vételekre, majd az elfogottaknak a Budai Központi  vagy a Pesti Központi Kerületi bíróságok nyomozási bírái elé állítására. Dokumentumokból ismerten legkevesebb 150 ember 30 napra előzetes letartóztatását rendelték el. A büntető eljárás alá kerülteket  – volt, hogy 19, meg 21 fős – csoportokban, statáriális jellegű eljárásban vonták felelősségre úgy, hogy a személyes adataikon kívül semmi mást – így különösen konkrét jogsértő cselekményeikről – sem az ügyészi indítvány, sem pedig az eljáró nyomozási bíró határozata nem adott számot. A büntetőjogban járatlanokkal tudatni kell, hogy az előzetes letartóztatás elrendelésére a személyre vonatkoztatott „alapos gyanú” nem elégséges. A törvény az elrendeléshez már „különös” előfeltételek meglétét követeli meg. Azoknak már az ügyész indítványában meg kell jelenniük, melyeket a nyomozási bírának értékelni kell.

Az előzetes letartóztatás elrendelésének különös feltételei sorában alapvető jelentősége van az alapos gyanúnak az elkövető személyére konkretizált bizonyítékai megjelölésének és legkevesebb azoknak a személyes körülményeknek a felhívása, melyek a büntetőeljárás sikere érdekében a személyes szabadság elvonását mellőzhetetlenné teszik.

A nyomozási bírák eljárásainak nagyszámú dokumentumai, majd a másodfokú eljárásokban  rendre szabadlábra helyezéseket rendelő határozatok jogi indokolásai bizonyítják, hogy az ügyek és azokban eléjük állítottak sokasága és velük szemben elvárás nyomása alatt a törvényben megkövetett különös feltételek teljesüléséről szó sem esett. Ez az ügyészi indítványban sem volt meg és az ügyben hozott határozatokban sincs ezeknek semmi nyoma.

A személyi szabadság törvénysértő megvonása a legsúlyosabb jogsértések egyike. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már tevékenysége korai szakában kitüntetetten foglalkozott a csatlakozott államok ítélkezési gyakorlatával és vaskos kötetben, esettanulmányokban adott jogelvi iránymutatást.

A Budai Központi kerületi és a Pesti Központi Kerületi Bíróságok nyomozási bírái által – contra legem – hozott határozatokat a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság tanácsai rendre  megváltoztatták. Szakmai kőrökben sem ismert,hogy a súlyos jogsértésekkel született ilyen döntéseknek lett-e bármilyen személyi következménye.

Az  Országgyűlés a 3/2010, Ogy. határozatában deklarálta, hogy 2006. szeptember 17-  és október 24-ig tartóan a főváros közterületein bekövetkezett rendvédelmi eljárások során a rendőrségi,  ügyészségi és bírósági szervek nem voltak képesek alkotmányos kötelezettségeiknek megfelelni.

Miniszterelnök úrtól Dr. Balsai István országgyűlési képviselő kapta azt a feladatot, hogy a Fidesz választási, majd kormányprogramjában vállalt azon kötelezettség teljesüljön, hogy a 2006, őszén megvalósult és jogállamban büntetendő minden illegitim erőszakos cselekmény elkövetőjét azonosítsa, hogy a bizonyítékokkal megalapozott, indokolt esetekben a büntetőjogi felelősségre vonások megkezdődhessenek.

Az országgyűlési képviselő úr által felkért személyek az Országos Rendőr-főkapitányság Központi Irattárából – 30 évre titkosítás feloldását követően – végezték el a korabeli dokumentumok tényfeltáró munkáját. Magam a közösségünket irányító és kutató munkát végeztem, majd az összegző jelentés tervezete szerkesztésében tevékenykedtem. Ismereteim tehát a korszakra vonatkozó dokumentumokra alapozottak.

Az elkészült jelentést az Országgyűlés általános, majd részletes tárgyalást követően elfogadta. Azt két képviselő adta át a legfőbb ügyész úrnak – de a nyilvánosság számára nem derült ki, hogy milyen célzattal.  Jelezték-e hogy a dokumentum a kormány által meghirdetett program megvalósulása első eleme? Esetleg feljelentés?

A közbeszédben ismerten Balsai jelentés a rendvédelmi szervek, azok végrehajtó állománya által   megvalósított, legkevesebb kb. 15 féle közvádra üldözendő, köztörvényes bűncselekményt nevezett meg.  Különösen súlyos megítélésűek a Büntető Törvény különös részében a hivatali bűncselekmények fejezetében büntetni rendelt, hivatalos személyek (rendőrök) által tanúsított és azok alá vonható cselekvések.

A hetek-hónapok eseménytelen múlásával korábban jogalkalmazó egykori büntetőjogászként ébredt fel bennem annak gyanúja, hogy a büntetőügyek indításában ellenérdekeltek 5 év teltével a büntetendőség törvényi elévülésére „játszanak”.

Bár a Balsai Jelentés jogdogmatikai lehetőségként vetette fel, de saját határozott álláspontom szerint – mert a szolgálatuk teljesítésének a rendőrség törvénye, a szolgálati szabályzat, a csapatszolgálati utasítás, és azoknál alacsonyabb szinteken is született számtalan foglalkozási parancsot rendőrök  tudatosan szegtek meg – a már bűnös jogsértések összességükben a  hónapok óta tüntető, de október 23-án  forradalmáról emlékezve ünnepelő lakóság megfélemlítését, azoknak az alapvető emberi, politikai és szabadságjogaik gyakorlásától erőszakkal megfosztását célozta. Ez pedig a célzat okán, együttesen büntető jogunkban a terrorbűncselekmény tényállásszerű deliktumának felel meg.

A törvény parancsának is eleget téve, a Balsai jelentésre alapozva 2011. október 21-én a legfőbb ügyész úrhoz címzetten, terrorbűncselekmény gyanújára hivatkozva  Gyucsány Ferenc felelős miniszterelnök és büntetőeljárásban azonosítható rendőri vezetők, helyszínparancsnokok és a végrehajtó állományból érintettek ellen büntető feljelentés tettem.

A törvény eme bűncselekmény elkövetőjét vagylagosan akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegeti. okozatként elkövetője büntetendőségének elévülése kizárt.

Befogadták?

Igen.  Értesítettek, hogy okirataimat a Központi Nyomozó Ügyészség Regionális Kirendeltségéhez, a Debreceni Katonai Főügyészséghez áttették. Tehát feljelentésemet alaptalannak nem találták, ezért annak 3 napon belül indokolás nélküli elutasítására nem került sor. Továbbiakban kezdeményezésem sorsáról semmiféle értesítést nem kaptam.

Mennyivel más lett volna, ha holokauszt-relativizálást követtek volna el Gyurcsány rendőrei, nem pedig szemkilövést…

Ön mondta…Kizárólag katonai bűncselekmények miatt emeltek vádat Bene László országos, Gergényi Péter budapesti főkapitányok és összesen 15 fő egykoron parancsnoki jogállású személyek ellen. Lényegében alárendeltjeikről parancsnoki gondoskodási kötelezettségeik elmulasztása volt felrótt magatartásuk.  A Központi Nyomozó Főügyészség vezetője sajtótájékoztatójából értesültem arról, hogy a már nem katonai bűncselekmények eseteiben nem kerül sor vádemelésre. Tehát az  elfogások, súlyos maradandó egészségkárosodást is okozó sérülések, a fogva tartás alatti kínzások és  hivatalos személyek által elkövetett más bűncselekmények eseteiben semmilyen vádat nem emeltek.

A Balsai-jelentés foglalkozott a Magyar Rádió udvarán történt borzalmas rendőri tömeges kegyetlenkedésekkel? Amelyek áldozatai sajnos nem az olyan Bolgár György-félék voltak, akik máig büntetlenül váltig harsogják, az a rendőrség nem támadott meg ártatlanokat.

Két fiatal hölgyet például egy Szentkirály utcai ház kukatárolóból rángattak ki, mert ijedtükben oda menekültek…

De kár, hogy nem  Gönczöl Katalinnak és Sándor Zsuzsának hívtak őket…

Ezt sem én mondtam!…Őket is a rádió udvarába vitték. Az egyik szép szőke lányt gumibottal úgy fejbe verte egy rendőr, hogy elrepedt a fején a bőr; fejét, ruháját elöntötte a vére. Ilyen állapotában vitték nyomozási bíró elé azzal, hogy rendőrökre támadtak és hivatalos személy ellen erőszakot követtek el. A nyomozási bírónő nem kérdezte meg tőle: mondja, maga mitől sérült meg. Az előzetes letartoztatásra ítéltek a Nagy Ignác utcai BV Intézetbe befogadáskor további megalázó gyötrelmeket éltek át.  Meztelenre vetkőztetett lányokat terpeszállásban tornagyakorlatokra  kényszertettek: megesett, hogy kézitáskából drága parfümöt loptak. Büntetés-végrehajtás hivatalos személyei elleni eljárások indítása szóba sem került.

Nagyon elgondolkodtató. Hogy a rádió akkor műszakban voltdolgozói a látottakról nem mertek beszélni róla, és nem is találtunk olyan személyt, aki elmondta volna, mi történt ott.

Miközben az a korábban Demszky-imádó Such György volt a magyar rádió elnöke több millió forintos havi fizetéssel, aki azzal hárította el a felelősség kérdését, hogy ő nem látott, nem  hallott semmit, mert nem arra az udvarra néznek elnöki irodájának ablakai. És aki „jutalmul” most a Országház igazgatója… De ha már a büntetlenül maradókról beszélünk, térjünk vissza a túlbüntetettek legeklatánsabb és legutóbbi példájára, a 13 évre ítélt Budaházy Györgyre és társaira, akiket hirtelen most szabadon engedtek, miközben bírójuk, Kenéz Andrea bírónő lemondott.

Igen. Kenéz Andrea bírónő az augusztus táján kihirdetett ítéletét nem írta meg.

Hány nap alatt kellett volna megírnia?

Bonyolultabb ügyben a törvény hatvan napot enged.

És ilyeneknek nincs következménye?

Az ügyben eljárt egyik ügyvédtől hallottam, hogy a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma vezetőjét leváltották, mert próbálta védeni a bírónő mulasztását. 13 év börtön és nincs ítélet!

Nem az a leginkább abszurd, hogy nincs bűncselekmény?

Ítélet, indokolás nincs. Sajtótudósításokra nem alapoznák. A fellebbezéseket bejelentett védők szerint a szóban kihirdetett ítéletből a tényállást, annak megállapítása indokolását nem ismerték meg. Várták az írásba foglalt ítéletet.

Az így kialakult helyzetben a teljes elsőfokú eljárást meg kell ismételni. Miképpen más okokból az ú.n. vörösiszap, valamint több más bonyolultabb ténybeli és jogi értékelést  igénylő elsőfokú ítéletek felülbírálatát akadályozták hasonló hibák, hiányosságok. Kínos.

De ha valakit olyan súlyos elkövetőnek tartanak, hogy 13 évre ítélnek, hogyan engedhetik szabadon?

Ne üljünk fordítva a lovon: ha valaki esetében nem készült el az írásba foglalt ítélet, a bíró állásáról lemondása miatt azt más nem írhatja meg . Ebben a példátlan helyzetben ítélet nélküli fegyházban tartás nincs törvényes alapja. Korrekt módon annyi vélelmezhető, hogy a házi őrizetbe helyezett Budaházi ellen emelt vád megalapozottságáról  másik bírói tanács által megismételt elsőfokú eljárásban kell újabb döntést hozni.

Beszéljünk egy kicsit arról a Sándor Zsuzsáról, aki gyakran és hangosan dörzsöli a kezét a Klubrádióban, annyira örül a „természetesen” zsarnok mai kormány idején működő bírósági ítéleteknek. Mint a vörösiszapos elsőfokú felmentő ítéletnek, a Gergényi-féle enyhe dádának és a többinek. Ki ez a nő?

Ő a Legfőbb Ügyészségen volt ügyész. Azután diplomata férjével  évekre külföldre távozott.  Amikor visszajött nem került vissza ügyészi állásába, a Fővárosi Bíróság bírája, szóvivője lett. Széles kőrben elkötelezett, harcos baloldali személyiségként ismerik.

Miután ez címkézési hiba a viszonzatlanul szuperudvarias Fidesznél és a jobboldali újságoknál is irritál, hadd javítsam ki balliberálisra…

Elfogadom, nem vitatom.

Nem gondolja, hogyha egy ilyen Sándor Zsuzsa-félének ennyire tetszenek az „Orbán-kormány” igazságszolgáltatási rendszerén belül hozott ítéletek 90 százaléka, akkor nem Dániában bűzlik valami nagyon, hanem netán Budapest V. kerületében?

A napokban azt hallottam, hogy Sándor Zsuzsa a vörösiszap perről könyvet írt. Érdeklődéssel fogom olvasni.  A másodfokú bírósági határozat indokait hallva nagyon nehéz meggyőző erővel a tulajdonosi és üzemeltetői felelősség hiányáról az olvasót meggyőzni.

De nagyon érdekes a politikai tényezővé is vált Magyar György ügyvéd fia is, aki szerint Magyarországon nincs igazságszolgáltatás. Amikor pedig Biszku Bélát elítélő és vele szemben végrehajtandó börtönt kiszabó ítéletet elképesztően súlyos, jogsértő érveléssel hatályon kívül helyezték, ennek ellenkező érvelését hallhattuk tőle. De ez kirívóan  jogsértő rendelkezés volt. A legfőbb ügyész által 5 hasonló jogértelmezést felvető ügyben elvi határozat hozatalát kezdeményezte. Annak helyt adva a Kúria a Biszku ügy másodfokú határozatát is jogsértőnek minősítette: a jogalkalmazás gyakorlata számára elvi irányítást is adott. De ekkorra az ügy visszakerült első fokra, a vádlott halála miatt az eljárást meg kellett szüntetni. Ekként az 1956 utáni megtorlások egyik legszörnyűbb tömeggyilkos alakja megúszta a büntetőjogi következményeket úgy, hogy egy percet nem töltött börtönben.

Kérdésedre említem: a Biszku ügy tanulságai után már nem okozhatott meglepetést Ruzsás Sándor katonai bíró tanácselnök úr vezette Tanács másodfokú ítélete a rendőrtábornokok ügyében.

Alaptalan érvelés, hogy a Fővárosi ítélőtábla egetlen katonai tanácsának kellett az ügyet elbírálásra adni. Lehet már két évtizede is annak, hogy a katonai ügyészségek és katonai bíróságok különállása megszűnt. Szervezeteiket integrálták a „rendes” ügyészségi és bírósági szervezetekbe. A már nyugállományú rendőrtábornokok ügyében nem volt akadálya annak, hogy nem katonai jogállású bírák tanácsa járjon el a másodfokú eljárásban.

Miután ez az interjú  nem hivatalos médiumban, hanem blogon jelenik meg, hadd tegyem hozzá, milyen boldogan bérelnék ki egy szobát a Terror Házában néhány napra, hogy az interjúban elhangzó nevek tulajdonosát ott egy kis, hatvan évre visszamenő nosztalgiával kezeljem, az ott található muzeális eszközökkel. De nagyon köszönöm Önnek az idejét és szókimondását, ami ma nem egy esetben hiánycikk. Viszont még egy utolsó kérdés. Ön mit tart a bírói rendszerben a leginkább tarthatatlannak?

Azt, hogy a durván és időnként ismétlődően törvénysértő bírói aktusoknak nincs megismerhető következménye a bírói karrierre. Mélyen sértő, hogy a bírói önkény és nem a törvénynek megfelelés a norma. A bírói függetlenség eme parttalan értelmezésének az eltűrése nem segíti a közvéleményt felkavaró,  hatásában a bíróságok igazságság szolgáltatásába vetett hitét megtartani.

Befejezésül annak érzékeltetésére, hogy felismeréseim, okfejtéseim mennyire megalapozottak, nem kalandos parttalan gondolatok, utalok arra, hogy a múlt csütörtöki kormány sajtótájékoztatón a közvélemény igazságérzetét felkavaró, a bíróságokba vetett közbizalom rombolását alkalmas, botrányos ítéletekről Lázár János véleményét faggató újságírói kérdésre a kancellária miniszter úr válaszként kedvenc egyetemi professzora, a kormány jelenlegi igazságügyi minisztere, Trócsányi László véleményét idézte, aki szerint itt nem igazság szolgáltatás, hanem jogszolgáltatás folyik.

Ébresztő!

(Vége)