Tudósítót hajítottak ki Marine Le Pen fellépése alatt a teremből

NEUE ZÜRCHER ZEITUNG

„Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnökének fellépésekor a teremőrök kihajítottak egy tudósítót.”

A Quotidien nevű tévéadás egyik tudósítóját kivezették, amikor megkísérelte, hogy „kritikus” kérdést tegyen fel Le Pennek. (Ha a vezető svájci lap „kritikust” ír anélkül, hogy idézné a kérdést, elképzelhető, az milyen jellegű volt.)

A csatolt videón látható, amint a heves szócsata után a biztonsági emberek többször az operatőr felé ütnek.

Az alábbiakban csatoltam azt a Marine le Pennel készült interjút, amely 2013. 10. 31-én jelent meg a Magyar Nemzetben.

Megdöbbentő, hogy már akkor mennyire látta a migránshelyzetet.

Az interjú:

Marine Le Pen az Európai Unió összeomlásáról és a bevándorlás azonnali leállításáról

 

Lovas István

                                                                             

 

Ugrásszerűen nő a radikális francia Nemzeti Front pártjának és vezetőjének, Marie Le Pennek a népszerűsége.

Brüsszeli tudósítónk Strasbourgban beszélgetett az elnök asszonnyal, aki arra számít, hogy 2017-ben Franciaország elnökévé választják.

 

*             *             *

 

 

Kérdés: Hosszú évek óta hiába keresek könyvet vagy disszertációt a politikai bátorságról. Nekem úgy tűnik, hogy önnek jócskán akad belőle. A hiány arra mutatna, hogy a bátorság nem politikai kategória?

 

Válasz: A politikai bátorság eltűnt. Akiknek pedig van belőle, azok igen hamar úgy jelennek meg, mint akik ellen a rendszernek fel kell vennie a harcot. Ez a helyzet Európában, ez a helyzet az Európai Parlamentben. Mihelyt valaki bátor ahhoz, hogy felvesse a valódi problémákat; hogy kihívást intézzen az alternatíva nélkülinek mondott neoliberalizmus ellen, abban a pillanatban pellengérre állítják. De a bátorságot a nép mindig is díjazza, és ahhoz fordul, akinek van belőle. Elegük van már abból a politikai elitből, amelynek semmi más nem fontos, mint saját érdeke.

 

Önben – és azt hiszem, véleményemet sokan osztják – van olyan bátorság,, hogy politikus létére is kimondja, amit az emberek egyszerűen látnak és tapasztalnak.

 

– Ez az oka annak, hogy annyi sértés ér a politikai osztály részéről és ezért állnak hadrendbe ellenünk. Mert mi kimondjuk az igazságot, ami elviselhetetlen számukra, hiszen ha szembe állítjuk őket az igazsággal, a valósággal, kiderül, tehetségtelenek és képtelenek, hogy megfeleljenek feladatuknak. És kiderül, hogy gyávák és hazudnak. Ennek hatására pedig az emberek elfordulnak tőlük. Vagyis az igazság kimondása nagyon veszélyes számukra.

 

Osztja a francia szocialista kormány belügyminiszterének, Valls úrnak azt a kijelentését, hogy a romák nagy része képtelen beilleszkedni az őket befogadó társadalomba?

 

– Igaza van Valls úrnak. Igaza van, csak a baj az, hogy egyes felelős politikusok esetenként helyes megállapításokat tesznek, de ugyanakkor lebénulnak attól, hogy a helyzet megoldására a megfelelő lépéseket megtegyék. Hisz’ Valls úr teljes mértékben egyetért azzal, hogy nyitva álljanak a határaink és az Európai Unió szabja meg azt, hogy ki tartózkodjon az egyes tagországok területén vagy ki jöhessen oda. Holott a mi érdekünk az, hogy megszabjuk, kit fogadjunk  hazánkban és házunkban. Megfordítva: jogunk van ahhoz, hogy meghiúsítsuk egyes emberek le- és betelepedését! Vagyis Valls úr azt mondja, amit említett, de emellett a határok teljes nyitottsága mellett van; a még lazább bevándorlási lehetőségek megvalósításának híve, de nem akarja, hogy meghatározzák azokat az ismérveket, hogy kik jöhessenek az országunkba. Tehát a belügyminiszter úr skizofrén.

 

– Mi történik, ha jövő január elsejétől több tízezer „utazó ember”, ahogyan nevezik a cigányokat Franciaországban, felkerekedik Romániából és Bulgáriából, hogy önöknél telepedjen le?

 

Ez nagyon jó kérdés. Ezért leszek elnök 2017-re.  Mert meg kell mutatni, hogy a határaink a mieink. Franciaország problémája, hogy a legvonzóbb ország az illegális bevándorlónak.  Ingyen lakhat, ingyen részesülhet különféle szolgáltatásokban; szociális segélyt kap, szociális lakást. Vagyis Franciaország porszívóként működik az illegális migránsok esetében.

 

– Németország nem legalább annyira vonzó az ilyen embereknek?

 

Nem. Franciaország az. Svédországot lehet e területen hozzánk hasonlítani. Svédország szintén elmerül a bevándorlókban. Kevés olyan ország van, ahol annyi joga van az illegális bevándorlónak, mint Franciaországban.

 

Mit gondol modellként a közel-keleti országokban honos gyakorlatról? Minden idegen addig tartózkodhat ott, ameddig a munkaszerződése érvényes.

 

Igazuk van. Ami az idegen munkavállalókat illeti, igenis csak addig maradjanak, ameddig a munkaszerződésük érvényes. Franciaországban nem lehet munkakereső bevándorlásról beszélni, hiszen nálunk ötmillió embernek nincs munkája! Csak abban az országban lehet szó ilyen bevándorlásról, ahol teljes a foglalkoztatottság. Olyan helyeken, ahol nincs elég munkaerő a meglévő munkahelyekhez. Viszont ez sem Franciaországra, sem Európára nem vonatkozik, hiszen tömeges a munkanélküliség.

 

– De nem furcsa, hogy például elmegy egy görög szigetre és azt látja, hogy a szállodában a kiszolgáló személyzet nem a szigetről való, hanem Albániából, Bulgáriából, Moldovából, Oroszországból, Ukrajnából. Azért, mert annyi pénzért, amit ők kapnak, a helyiek nem mennek el dolgozni.

 

– A bevándorlást mindig is kihasználták a nagy cégek, hogy csökkentsék a munkabéreket. A bevándorlókat azért használják, mert tudják, hogy nagyon olcsón megkapják őket. Ami botrányos! És ki viseli e bevándorlók és/vagy gyermekeik szociális és egészségügyi terheit? A nemzeti közösség!  Ezt nevezem a kiadások közösségivé tételének és a nyereség magánosításának. A profit a cégeké, mert olcsón dolgoznak a külföldi alkalmazottak, de a szociális kiadásokat viselje a nép.

 

Van egy kisváros Magyarországon. Bicskének hívják. Van ott egy menekülttábor. Megkérdeztem  két, onnan a helyi Tescóba wifizni tartó feketét, honnan jöttek és miért „menekültek”. Mindketten Ghánából érkeztek. Az egyik azt mondta, „szociális problémái” miatt menekült, a másik azt, hogy „személyes problémái” miatt. Nem megy egy kicsit messze az EU, hogy az ilyen embereket nem lehet azonnal visszaküldeni egy olyan afrikai országba, ahol semmiféle polgárháború nincs, miközben a gazdaság irigylésre méltó ütemben  nő?

 

– A menekült státusz megadásának joga teljes mértékben eltorzult. És a további bevándorlás egyik fontos eszközévé változott. Ennek révén a menekült addig tartózkodhat az országban, ameddig vissza nem utasítják valamennyi kifogását. Miközben gyermekeket nemzenek, ingyen laknak, egészségügyi ellátásban részesülnek. Ez őrület! Franciaországban százszor többet keresnek tétlenséggel, mint otthon munkával. Ki lenne olyan bolond, hogy önként hazatérjen? Egyértelműen és azonnal kevésbé vonzóvá kell tenni Franciaországot a bevándorlók előtt. 5 millió a francia munkanélküli. 8 millió francia szegénységben él. Minden harmadik francia anyagi okok miatt képtelen megfelelően gondoskodni magáról.   Másfél millióan várnak szociális lakásra. STOP! Le kell állítani minden szociális segélyt, minden menekülti státusszal járó előnyt és – higgyen nekem -, akkor hirtelen nem fognak jönni hozzánk.

 

Mi az oka, hogy az utóbbi időben ön hihetetlenül népszerű lett? A Provence-i  Brignoles-ban, egy kisvárosban,  jelöltjük a helyi választást besöpörte, mindenki mást maga mögé utasítva, beleértve a szocialistákat és a jobboldali jelöltet, miközben a közvéleménykutatások szerint önt toronymagasan – a megkérdezettek 46 %-a – Francois Hollande elnök legjobb kihívójának tartja? Ugye mindez nem csak a Nemzeti Front bevándorlással kapcsolatos politikájának köszönhető?

 

A franciák látják azt a szörnyűséget, amit az Európai Unió hozott ránk. A költségvetési megszorítások politikáját. Miközben elveszítettük önrendelkezésünket, szuverenitásunkat. A népi önrendelkezés nem alapja a demokráciának? Nem rendelkezünk területünk fölött. Nem rendelkezünk a költségvetésünk fölött, a monetáris politikánk fölött. Nem hozhatunk bizonyos törvényeket. Mert a brüsszeli technokraták törvényhozóink fölött állnak! Ez rabszolgaság, uram! A politikai osztály pedig bűnrészes ennek a politikai felépítménynek a kidolgozásában. Ennek kimondásához persze bátorság kell.

 

– Enrico Letta szocialista olasz miniszterelnök azt mondta, hogy a májusban az európai parlamenti választásokon a „hagyományos” pártoknak legalább 70 %-ot kell elérniük, nehogy „lidércnyomásos” Európai Parlament jöjjön létre. Gondolja, hogy több európai vezetőnek,  európai parlamenti frakcióvezetőnek és képviselőnek számos lidércnyomásos napja és éjszakája lesz a demokratikus választások nyomán?

 

(Nevetve:) Azt hiszem, hogy Európa-szerte a hazafias pártok aratni fognak. Ami meg fogja változtatni Európa arculatát. Azt hiszem, hogy az Európai Unió az az Európai Szovjetunió…

 

– A konzervatív Vacláv Klaus az EU soros cseh elnökeként nagyon hasonlót vágott Brüsszelben az unió képébe…

 

Ami rosszabb: az Európai Unió össze fog omlani. És a nemzetek újjá fognak születni. Az európai hazafias érzelmű pártoknak történelmi felelősségük van: megmenteni a népeket, megmenteni a nemzeteket az Európai Szovjetuniótól. Azt pedig teljesen megértem, hogy akik ennek a formációnak az élén állnak, aggódnak. Nekünk pedig kopogtatni kell a brüsszeli falon. Mint korábban a berlini falon. Hogy az előbbi is ledőljön.

 

– Ön szövetségre lépett más pártokkal?

 

Van egy európai politikai pártunk, a Szabadság Európai Szövetsége. Reméljük, hogy ebből fejlődik majd ki a jövőbeni közös frakciónk az Európai Parlamentben azon más pártokkal, amelyek a fő irányvonalakban hasonlóak. Az osztrák FPÖ-vel, a belga Flamand Érdek párttal és másokkal, illetőleg reméljük, hogy másokat be tudunk vonni a szövetségünkbe. És itt értékazonosságról is szó van. Ezért nem tudunk például a Jobbikkal szövetségre lépni. Azért, mert nem szeretjük, ha egy párt a politikai kereteken kívül egyéneket is támad.

Ahhoz, hogy az Európai Szovjetunió összeomlásáért sikeresen harcoljunk, támadhatatlanoknak, feddhetetleneknek kell lennünk az általunk vallott értékek tekintetében.

 

Márpedig nem embereket kell támadni, hanem azokat, akik helyzeteket hoznak létre, és ezt a vezetők teszik. Mi nem a bevándorlókat támadjuk, hanem azokat a politikusokat, akik a bevándorlók bejöveteléért viselik a felelősséget.

 

– Mit jelent ma a „populista” jelző, amikor a média és a politikai elit használja?

 

– Mindenki populista, aki  a rendszert támadja. Mindenki populista, aki nem ért egyet velük.

 

És szélsőséges…

 

– A „szélsőséges” kifejezéssel kriminalizálni akarják a megtámadottakat. A hazafiakat. Azt akarják, hogy ezzel a rosszalló jelzőt rájuk aggatva az emberek féljenek tőlük.

 

Amikor az ember újságot vesz a kezébe és az egyik oldalon azt olvassa, hogy ön szélsőséges, majd három oldallal tovább azt, hogy szélsőséges dzsihadisták felrobbantottak egy autóbuszt Bagdadban, nem támad kissé különös érzése a közös nevezőre hozás motivációját illetően?

 

– Igen. Az a szándék látszik, hogy összemossák a gyilkosokat, a gyilkos politikai pártokat és a hazafiakat. A Nemzeti Frontot beleteszik ugyanabba a zsákba, jól összerázzák, hogy mindenki féljen az így összezagyvált tartalomtól. Ezt teszik az FPÖ-vel, a UKIP-pal, a brit eurószkeptikus függetlenségi párttal és a többiekkel. És Orbán úrral is ez teszik – ha az ember meghallgatja, mik hangzottak el itt róla, milyen határozatokat bocsájtanak rendszeresen szavazásra kormánya ellen az Európai Parlamentben.  Amikor mi természetesen mindez ellen szavazunk.

 

A brit függetlenek pártjával szövetségre akarnak lépni?

 

A UKIP fiatal párt. Igen gyorsan megindult ellene a démonizálás Nagy-Britanniában és naivan azt hiszik, hogy ezt a démonizálást enyhíthetik, ha mást démonizálnak. Ez nem igazán jó módszer.

 

Ha 2017-ben Franciaország elnökévé választják, milyen kapcsolatot tartana fenn Angela Merkel Németországával?

 

– Sokkal kiegyensúlyozottabb kapcsolatokra törekednék, mint akár ma van Francois Hollande elnöklete, akár elődje, Nicolas Sarkozy idején volt, akik csúsznak-másznak Merkel előtt. Nekem semmi bajom, ha a németek a német érdeket védik. De megállapítom azt, hogy a német érdekek ellentétesek a francia érdekekkel. Franciaországban pedig olyan politikát folytatnék, amely a francia érdekeket fejezi ki. És mivel úgy gondolom, hogy az Európai Szovjetunió összeomlik, minden nemzetnek a saját érdekeit kell védenie. Miközben az EU vége nem jelentené a kereskedelmi vagy nemzetközi kapcsolatok végét. A nemzetközi jog a nemzetek közötti jog! Vagyis az ESZU – az Európai Szovjetunió – összeomlásával a szabad és nem a szolgai nemzetek közötti jog és kapcsolatok érvényesülnének.

 

– Miért erősödnek a radikális pártok a leggazdagabb európai országokban? Ausztriára, Hollandiára, Belgiumra, a skandináv országokra gondolva elsősorban?

 

Mert az életben nem csak a pénz van. Életmód, biztonság… A jólét nemcsak a pénztárcától függ. A saját életfelfogásunk, szokásaink szerint szeretnénk élni. És nem úgy, hogy identitásunkat elveszítjük, hanem úgy, hogy azt meg akarjuk őrizni. Az osztrákok, a franciák, a magyarok. Meg akarjuk őrizni saját identitásunkat.

 

Nagyon köszönöm … hogy is mondják helyesen mai franciasággal? Hímnemben vagy nőnemben az „elnököt”? Madame le Président vagy Madame la Présidente?

 

Ebben vita van Franciaországban, mint mindenben.

 

(Magyar Nemzet, 2013-10-31)