Háziorvos sem jön házhoz; 16 órás várakozás orvosra

http://magyarhirlap.hu/cikk/76282/Quebecben_nem_jon_hazhoz_a_haziorvos

Szita Péter a Hydro-Québec villamos művek építőmérnökeként ment nyugdíjba. Két filozófiai kötet szerzője. Hetvenöt évesen egészsége annyira rendben van, hogy rendszeresen sportol, súlyt emel. Életét Québec, Kanada francia nyelvű tartománya és Magyarország között osztja meg. Montrealból mondta el lapunknak élményeit a kanadai, illetve québeci egészségügy helyzetéről.

Szita Péter: A jó orvosi ellátás privilégium lett (Fotó: MH)

– Mivel ön nem balliberális vagy liberális, nyugodtan elmondhatja élményeit az ottani egészségügyről: nem kell tartania attól, hogy netán kiderül, milyen jó oldalai vannak a magyar egészségügynek is. Mikor volt utoljára orvosnál ott?

– Nemrégiben voltam a háziorvosomnál. Azon szerencsés québeciek közé tartozom, akiknek van háziorvosuk. Ugyanakkor csak a québeci, és nem az egész kanadai egészségügyről tudok beszélni. Ez sem kevés, hiszen Québec nyolcmilliós lakossága összemérhető Magyarországéval, önálló parlamentje, kormánya van. Az egészségügy tartományi hatáskör, noha a központi kormánynak van némi beleszólása. Itt az emberek mintegy negyven százalékának nincs háziorvosa. Mielőtt a két ország egészségügyi helyzetét összehasonlítanám mint felhasználó és nem egészségügyi szakértő, hadd jegyezzem meg: bizonyos szempontokból az itteni, más szempontokból a magyar egészségügyi ellátás jobb, egyes gondok pedig általánosak az egész földkerekségen.

– És az miért olyan nagy baj, ha valakinek nincs háziorvosa?

– Mert akinek nincs, az kívül reked a rendszeren. A mentőknek kell elvinniük, vagy ha maga megy be valamelyik sürgősségi osztályra, rettenetes állapotban kell bekerülnie a kórházba ahhoz, hogy gyors ellátást kapjon. Különben akár napokat várhat. De akkor is csak azzal az egy problémával foglalkoznak, amivel jelentkezett. Tehát a rendszeres ellenőrzés és megelőzés háziorvos nélkül lehetetlen.

– Akkor miért nincs mindenkinek háziorvosa?

– Az orvoshiány Québecben óriási, az orvosok elvándorolnak, mint Magyarországról is. Más kanadai tartományba vagy az Egyesült Államokba mennek, ahol jobban fizetnek. Lenne persze sok külföldi orvos, komoly praxissal a háta mögött, jó nyelvtudással, de mégsem tud orvosokként dolgozni, mert ezen az emigráns kontinensen is jelen van az újonnan érkezettek megkülönböztetése. Nem akarom használni azt a szót, hogy idegengyűlölet, pedig lehetne. Az orvosi pályára azt mondják, hogy annak gyakorlása privilégium, mármint az itt születettek privilégiuma. Ezzel elérték, hogy a jó orvosi ellátás is privilégium, amit a külföldről érkező orvosok kizárásával mindenkitől megvonnak.

– Mondhatni, „zene” ez a balliberális füleknek. Tulajdonosaik szerint Kanadában is minden ideális, csak „a magyar” az ilyenfajta.

– Sajnálom őket. Szóval az idegen orvosok nagyon-nagyon lassan tudnak munkát szerezni orvosként, ha tudnak egyáltalán. Québecben minden orvosnak vizsgáznia kell, kivéve ha Franciaországból jött. A francia orvosi diplomát elvileg elfogadják, ellenben az ő életüket mindenféle adminisztratív nehézségekkel keserítik meg. A nagyon komoly vizsgát évenként viszonylag kevesen tehetik le. Azonban nemcsak a vizsgázók számát korlátozzák, hanem azoknak a számát is, akik a vizsgán abban az évben átmehetnek. Így közel százszázalékos teljesítménnyel is meg lehet bukni és elveszíteni a magas vizsgadíjat. Csakhogy még a vizsga letétele sem elegendő, mert ezután kétéves kórházi gyakorlaton kell részt venni. Ezen pedig az újonnan érkezettek számát igen erősen korlátozzák. Mindennek az a következménye, hogy kiváló orvosok taxisofőrökként vagy máshol keresik a kenyerüket. Az orvoshiányon kívül van még egy alapvető probléma. Az egészségügyi költségvetés – amely különben a québeci büdzsé legmagasabb tétele – korlátozott, és ezért az orvosnak meghatározzák, hogy évente hány beteget láthat el. Műtőorvosoknak is meg van szabva, hány alkalommal operálhatnak egy évben. Utána nincs pardon, nem kap időpontot a műtőben. Mindennek következményeként a várólisták irtózatosan hosszúak.

– Említene példát?

– Hogyne. A háziorvosom mondta, hogy a közelmúltban elszenvedett sportsérülés után a vállamat nem műtötték volna meg, mert hetvenéves elmúltam. Ha valami csoda folytán mégis rákerülök a várólistára, ebben az életben már nem került volna rám a sor.

– „Monnyon le Orbán!” – lenne itt erre a reakció itthon. Egyébként nemrégiben egy Londonban tanuló magyar diáklánynak mondták a fogászaton, amikor iszonyú fájdalmakkal elment a bölcsességfoga miatt, hogy három év múlva tudják kihúzni. Az ottani magánorvosi műtét pedig csillagászati összegbe kerül. És mi lett a vállával?

– Megoperálták, de nem Québecben, hanem Magyarországon, mert itt is van biztosításom.

– Hogyan néz ki ott egy tipikus kórház?

– Nagyon jól. Az intézmények rendben vannak, tiszták, jól felszereltek. Tehát ha valaki egyszer bejutott a kórházba, az ellátással nincs gond, az minden szempontból kiváló. Ezt onnan tudom, hogy többször voltam kórházakban beteglátogatóban. Magyarországon ismert, hogy az ott tenyésző rezisztens baktériumok miatt meg lehet halni. Ez sajnos Kanadában is nagy gond, a sajtó állandó témája itt is. Vagyis ez nem specifikusan magyar kérdés, ezt nem lehet a magyar kormány nyakába varrni, azt hiszem, hogy ez világméretű átok.

– Ingyenes vagy fizetős az orvosi ellátás Québecben?

– Az orvosi ellátást egész Kanadában valamennyi lakos számára a tartományi kormány fizeti. Nincs külön egészségügyi hozzájárulás, ez a költségvetés része, amit a kormányok az adóból fedeznek. A gyógyszerbiztosításért, ami kötelező, mindenki maga fizet, akinek megfelelő jövedelme van. Az ingyenes orvosi ellátás alól a fogorvosi ellátás képez kivételt. A borravaló, bocsánat: a paraszolvencia, itt ismeretlen.

– És a fogorvos mindenki számára elérhető?

– Kanadában a fogorvos méregdrága, megközelíti a zsarolás mértékét, így sajnos nem mindenki számára elérhető. Tízéves korig az állam fizeti, de utána teljesen magánalapon történik az ellátás. Nagy baj esetén csak egyetlen ingyenes választás van: a foghúzás. Azaz: válassz – vagy kihúzzuk, vagy elmész magánfogorvoshoz. Tehát jobb, ha mindenkinek van egy saját fogorvosa sürgősség esetére, mert új pácienseket általában csak távoli időpontban fogadnak. A nőgyógyászat is hasonlatos kicsit, bár azt a betegbiztosítás fizeti. Így jobb, ha minden nőnek van saját nőgyó­gyásza, mert új páciens esetében az első időpont elképesztően távoli. Ez a szokás, aminek az értelme talán az, hogy a nők ne váltogassák az orvosokat. Konkrét példa, hogy a terhesség elején másfél évre adták az első időpontot. Ami ugye nevetséges, mert ebben az esetben a nő kimarad mindenféle terhességi vizsgálatból és ellátásból a terhesség ideje alatt.

– A háziorvos ad beutalót a szakrendelésre?

– Igen, ő ad, ha abba a hatvan százalékba tartozik valaki, akinek van háziorvosa.

– Konkrétan: fáj a vesém. Mit teszek, ha nincs háziorvosom?

– Két lehetőség van. Vagy elmegyek valamelyik kórház sürgősségi osztályára, vagy egy sürgősségi orvosi rendelőbe, ahol többnyire általános orvosok vannak. Ott, mivel ebből is hiány van, azt a kegyetlen rendszert vezették be, hogy csak személyesen lehet időpontot kérni a helyszínen, és csak aznapra. Olyan sokan vannak, hogy az időpontok a rendelő nyitása után rövid idővel elfogynak. Így reggel öt órakor már sorban állás van az épület előtt. Nyolc órától először sorszámot osztanak, aminek alapján időpontot lehet kérni. A rendelés is ekkor kezdődik. Aki későbbre, mondjuk, estére kapott időpontot, az mehet vissza a rendelőbe. El lehet képzelni, hogy aki helyett nem tud elmenni egy hozzátartozója, az bármilyen betegen esetleg két-három, néha négy órát is várakozhat egy időpontra. Annak jó részét a rendelő nyitása előtt, télen a szabadban ácsoroghatja végig, akár mínusz harminc fokban is. Bizony, ez így működik Kanadában a 21. században! Ez az embertelen szisztéma csak az utóbbi tíz évben létezik, mert az egészségügy is állandóan fejlődik, mint valamikor a kommunista rendszer.

– Vagyis Philippe Couillard „monnyon” le!

– Igen… Ő, a québeci miniszterelnök is lemondhat, de inkább Justin Trudeau kanadai kormányfő mondjon le, aki a föderális kormány ultraliberális miniszterelnöke, aki szerintem végképp nincs a helyzet magaslatán, de nem az egészségügy miatt.

– Miért nem hív orvost a házhoz az, aki nagyon beteg?

– Mert házhoz orvos Québecben egész egyszerűen nem megy. Kivételt képeznek a krónikus, nagyon súlyos betegek.

– És mi van abban az esetben, ha a kórházak sürgősségi osztályát választja valaki, hogy ezt a hajnali sorbaállást megússza?

– Egyszer elvittem egy beteg barátomat a közeli kórház sürgősségi osztályára. Az ilyen helyeken hatalmas várótermek vannak. Lát az ember ápolókat, recepciósokat, szóval mindenkit, csak orvosból van kevés. Mindazokat, akit nem a mentő hoz be, egy ápolónő osztja be A, B, C és D kategóriába. Az A kategória konkrétan életveszélyt jelent, ezeket a betegeket azonnal ellátják. A többiek esetében az átlagos várakozási idő 15-16 óra. Közel fél évszázada, amióta itt élek, a választási kampányok ígéretei között szinte első helyen a várakozási idő csökkentése szerepel. A választási ígéret betartásának számít, ha elmondhatják, és ez nem vicc, hogy 16 óra 3 percről 15 óra 59 percre csökkent a várakozási idő az elmúlt négy évben. Arról persze senki sem beszél, amikor a várakozási idő nő.

– Hogy élvezné ezt a DK! Mert szerinte itt mindent szétromboltak, így az egészségügyet is. A Lipótmezővel amúgy éppen a szocialisták tették ezt meg, nyilván attól félve, hogy egyszer beutalják oda őket.

– Talán érdemes lenne egyszer kipróbálniuk. De egy kórház sürgősségi osztályán két-három napot is eltölthetnek, különösen influenzajárvány idején. Jobb, ha felszerelkeznének a DK-s szájhősök néhány tonnányi papír zsebkendővel. Az említett barátommal csak azért vártunk reggel 8-tól délután 5-ig egy influenzával, mert súlyos szívbeteg, s emiatt többször is sürgettem a recepciónál lévő ápolónőt. Így sikerült kilencórányi várakozással megszabadulnunk a kórházból egy antibiotikumrecepttel.

Lovas István – 2017.01.07. 01:06