Válasz a Heti Válasz „Reszkessetek, kommunisták: visszatér a Sajtóklub” című cikkére

A Heti Válasz portálján tegnap jelent meg a fenti címmel Ablonczy Bálint cikke.

Neki ez jutott eszébe annak alkalmával, hogy az Echo TV-n a jövő hétfőn 20:30-as kezdettel Bayer Zsolt vezetésével, Bencsik András, Huth Gergely és az én részvételemmel újra indul a Medgyessy-rezsim megindulásával betiltott Sajtóklub, amelyet a résztvevők ellen sorozatban elhangzott halálos fenyegetések kísértek, a liberális média túláradó élvezete közepette.

De in medias res, a címre visszatérve: kár hazudni, fiúk,  hiszen a sánta kutyát már január 9-én utolérik a nézők: az elsőrendű célpont nálam – és nyilván a műsorvezetőnél, illetve a két másik beszélgetőpartnernél -, mint az elmúlt 26 évben, a liberálisok lesznek.

Egy újságírónak nem csak illik, de szakmabeli kötelessége cikke megírása előtt a témában tájékozódni. Legalább az aznapi termésből.

Ha Ablonczy ezt megteszi, láthatta volna, hogy cikke megjelenése napján, azaz tegnap, a Magyar Hírlapban fél oldal terjedelmű publicisztikát írtam ezzel a főcímmel: „Keleti médianyitást!” és ezzel az alcímmel: Mérföldkő a globális televíziózásban: az új évben belépett Kína is”.

Ablonczynak és a Heti Válasz szerkesztőinek nyilván Kína nem kommunista, és így Kínának nem kell tőlem reszketnie. Sőt, Hszi Csin-ping elnök is kapott egy-két nap laufot.

A „Keleti médianyitás” című cikkben arról írtam, legfőbb ideje, hogy a hazai közszolgálati adók hagyjanak fel az egyoldalú tájékoztatással, amihez kitűnő alkalom az  újév első napján indult globális kínai televízió, a CGNT felvétele a hírforrás kínálatába, csakúgy mint az orosz Russia Today televízió és a szintén orosz Sputnik News hírügynökségé.

De hogy még tovább menjek: éppen tegnap tudakoltam az MTI-től, hogy miért nincs egyetlen tudósítójuk sem Kínában. Válaszuk: keresik.

A Heti Válasz – melynek előfizetője vagyok, így segítve példányszáma csökkenésének lassítását – egyébként időnként megtalál.

Mint tette ezt annak idején nem egyszer az akkor még fideszesként odaíró Hont András (ma a HVG egyik vezérliberálisa), Deutsch Tamás volt kampányfőnöke, 2002-ben a Fidesz erzsébetvárosi polgármesterjelöltje. Aki később a Népszabadságban keresett meg hasonló nem tetszését kifejezve nézeteim miatt.

Neki a Demokratában válaszoltam nem egy alkalommal, nyílt levélben.

Elek István, a Heti Válasz alapító főszerkesztője szintén kapott tőlem néhány nyílt levelet, amiért bírálta, hogy a Demokratában Pokorni Zoltánt és más fideszeseket felszólítottam liberális tendenciáik visszaszorítására.

Ismert, hogy Elek 2009-ben a Fideszt otthagyva  az LMP egyik alapítja lett. Mint tette korábban az MDF-et egyik alapítójaként otthagyva a Fideszhez átsasszézva.

Legutóbb egy fél évvel ezelőtt e lapban Sztankóczy András nevezett „Chávez-hívő gazembernek és idiótának.”

Ezt itt, webhelyemen „árnyaltam” tényekkel, azaz illiberálisan, mivel nálunk a liberális újságírás egyenlő az olyan hazudozással és öncélú gyűlöletkeltéssel, mint a Sajtóklub újraindításáról közölt Heti Válasz-cikk.

Többek között azt a cikket idézve Sztankóczkynak, amelyet venezuelai látogatásomat követően írtam a Magyar Nemzetben „A banditák a rácsokon kívül vagy belül vannak?” főcímmel és „Venezuela, ahol a jó szándékot is ellopják” alcímmel.

Most jövök rá, hogy az alcím nem csak erre a szerencsétlen országra vonatkozik. Hanem a Heti Válaszra is, amely ha folytatja dörgölődzését a liberlis táborhoz személyes támadásaival, nem leszek adós a viszontválasszal. Illiberális módon szigorúan a tényeknél maradva.