Kongói fekete milliárdosok kezébe került a világsajtó.
A mai nappal a hazai ellenzéki sajtó is.
Az ellenzéki lapok egyikében a tulajdonosváltás utáni legelső véleménycikket egy kongói vendégpublicista, Laurent Numbi írta.
Így kezdődik:
„Tegnap érkeztem Budapestre. Már a repülőtéren éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Félni kezdtem.
A taxishiénák üvöltése felidézte, mit mondott dédapám arról az időről, amikor a XIX. és a XX. század fordulóján hazámat Belga Kongónak átnevezve II. Lipót belga király megszállva tartotta, és húsz milliós, rabszolga sorsba hajtott népem minden második tagját lemészárolták. A világ legnagyobb, tíz milliós népirtását előidézve.
De nem volt mit tennem. El kellett jutnom a reptérről a városba. Most értettem meg igazán, mit jelent az az orbáni rendszer, amiről oly sokat hallottam és olvastam otthon.
Amikor elértünk a Dunához, azonnal a Kongó folyó jutott eszembe, amelynek egyik partján most hazám, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosa, Kinshasa terül el, szemben Brazzaville-lel, a Kongói Köztársaság fővárosával.
Ez is a régi, iszonyatos idők emlékét ébresztette fel bennem. Amikor gyermekek végtagjai úsztak az iszapos folyón. Az anyák ott sírtak vigasztalanul. Az apák is. Könnyeket morzsoltak el szemükből éretlen banánnal.”
(A szerkesztőség megjegyzése: Laruent Numbi megrendítő cikke az első egy kétezer négyszázötven cikkre tervezett folytatásból.)