Magyar Hírlap

Képzeljük el az elképzelhetetlent: Orbán Viktor december 24-én este rendkívüli ülésre hívja össze az Országgyűlést, hogy kivételes eljárásban elfogadjanak egy törvénytervezetet, amely ezt a címet kapja: „Magyarország védelmi költségvetésének emelése 2017-re”.

Az ellenzék úgy dönt, mi a csudának hagyja ott az ünnepi vacsorát a Kossuth-térért, hiszen nyilván Orbán azért akarja az egész cirkuszt, mert örömet akar okozni Trumpnak azzal, hogy törvénnyé emeli követelését, mely szerint Amerika csak azon NATO-tagokat fogja megvédeni, amelyek GDP arányosan két százalékot költenek védelmi kiadásokra. Úgyhogy a kormánypárti képviselők vidáman elfogadhatják a törvényt.

A miniszterelnök még megkéri a köztársasági elnököt, hogy noha szenteste van, egy külön futár viszi majd hozzá az elfogadott tervezetet és azt legyen olyan szíves még az éj beállta előtt aláírni. Ami megtörténik.

Másnap egy balliberális újságíró felfedezi, hogy az ártalmatlan hangzású törvénycím egy szörnyű részt is tartalmaz, amelyre eddig nem fordított senki figyelmet. Ugyanis „a törvény egyetlen végrehajtó kezébe összpontosítja a nem katonai műsorszórást, ami olyan átalakítás, amelyet támogatói  már nagyon szükséges reformként emlegetnek, bírálói pedig az újságírói függetlenségre nézve veszélyként bírálnak”.

A fentebbi idézetből egyetlen szó maradt ki. Az „amerikai” a „nem katonai” elől. E mondattal indítja az amerikai alkotmány szólás- és sajtószabadságot biztosító módosításával szembe menő, az egész amerikai médiavilágot föderális kézbe helyező példátlan törvény ismertetését az amerikai kormányzati irányítás alatt működő prágai Szabad Európa/Szabadság Rádió honlapja. Amit csak azért kell hangsúlyozni, hogy a balliberálisoknak ne legyen ingerenciája e mondatot és magát a tényt az 1963-ban a CIA által kitalált receptet alkalmazva „zöld gyíkemberek általi összeesküvésként” magukról lerázni.

A Fehér Házban még bő három hetet töltő, nem béna kacsaként, hanem szteroiddal beoltott Clintonnéként tüsténkedő Barack Hussein Obama szenteste írta alá nagy suttyomban a 2017-es Nemzetvédelmi Törvénynek elkeresztelt, a Pentagon 611 milliárd dolláros költségvetéséről rendelkező törvényt, a benne elrejtett rendelkezésekkel egyetemben.

Mely rendelkezések harcot hirdetnek az orosz és kínai propaganda ellen. Létrehozva, a megfelelő pénzek kiutalásával, egy „Globális Beavatkozási Központot”, amely feladata nem csak a Moszkva és Peking „propagandája” elleni harc, de a nem állami, a Washington szerint nem megfelelő híreket közlő médiumok ellen. A törvény külön említi „Kelet-Európát”, mint az ilyen információs háború veszélyeztetett hadszínterét.

A harcot a törvény szerint az amerikai külügyminisztérium irányítja, de abban közreműködik a Pentagon, az USAID  (USA Segély), a Szabad Európa/Szabadság Rádiót, az Amerika Hangját vagy a Kubába sugárzó, José Martiról elnevezett rádiót és tévét irányító Műsorszórók Tanácsa, valamint az amerikai hírszerzés és más ügynökségek.

Ezeknek kell tehát küzdelmet folytatniuk a propagandával és álhírekkel szemben. Miközben lehetővé teszi azt is, hogy a Globális Beavatkozási Központ bármely, nem az általa elvártak szerint működő médiumra lecsapjon.

Egyébként e törvény éppen úgy, mint az akár e törvény testvérének is nevezhető, az Európai Parlamentben nemrégiben elfogadott határozat, az ellenséges orosz-kínai propagandával egy szintre helyezte az Iszlám Állam és egyéb terrorszervezetek propagandáját, valamint az ellenük való harc szükségességét.

Miközben – mint e törvény szintén előírja – az amerikai kormánynak gondoskodnia kell ellenmédiumok létrehozásáról, illetve pénzeléséről térségünkben is. Ami nyilván örömhír a Gyurcsány-időkben a titkosszolgálatnak oly jeles megrendeléseket végrehajtott Political Capitalnek és hazai társainak, hacsak Trump jövőbeli elnök e katasztrofális, destruktív törvényt nem hatástalanítja.

A félelmetes tényt – „amiben a legnagyobb hír az, amit a törvény rendelkezéseibe messze mélyen elrejtettek”, írja a független amerikai Zero Hedge hírportál – az amerikai fősodratú média és nyomában az egész nyugati világ fősodratú médiája totálisan elhallgatta.

És most térjünk vissza a megkezdett budapesti „mi lenne, ha nálunk lenne ez” forgatókönyvhöz.

Vagyis egy olyan törvényhez, amely nem csak állami felügyeletet rendel el a hazai médiumok fölött, de lehetővé teszi a nem alkalmazkodó médiumok bezárását. Valamint azt is, hogy például Ausztriában és Németországban a magyar állam olyan ellenmédiumokat finanszírozhasson, illetőleg hozhasson létre, amelyek harcba szállnak a hazug német nyelvű médiumokkal, amelyek Magyarországot napi rendszerességgel populista diktatúrának, neonáci autokrata birodalomnak és hasonlóknak bélyegzik. Csöndes merkeli áldással, tegyük hozzá, nehogy valaki naivitással vádoljon bennünket.

A „média elleni nukleáris csapásnak” elnevezett törvényről szóló jelentés az ellenzéki lapok december 27-i címlapjáról indulna, siratva a demokrácia, a liberális szabadságjogok és az ilyenkor említeni szokásos dolgokat, oldalakat foglalva el a tizenhatból, kiszorítva még nyolc korrupciós cikket is az aznapra beütemezett tízből.

Másnap, 28-án a New York Times, a Washington Post, a német, francia, olasz, spanyol, skandináv, indiai, stb. lapok a „populista” és „gyűlölet” szavakat kétezer négyszázszor elsütve, üvöltve ismételnék meg mindazt, amit egy nappal korábban olvastak a magyar nyelvű lapokban. Megspékelve olyan párhuzammal, hogy a totális médiadiktatúrát irányító magyar „Nemzeti Beavatkozási Központ” szótévesztés, mert azt az 1933-ban Göbbels által alapított Birodalmi Népfelvilágosítási és Propaganda Minisztériumnak (Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda) kellett volna helyesen elnevezni.

Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet szabadságát megszakítva fejezné ki megütközését a törvény fölött, hangsúlyozva, hogy a nyugati liberális demokráciák alapértékeit a nyugati szövetségnek a katonai téren egyébként oly értékes együttműködést mutató tagja nem verheti szét és hogy a sajtó szabadsága éppolyan fontos, mint egy embernek a lélegzetvétel.

Folytassuk?

Nem kell. Éppen elég ez ahhoz, hogy lássuk: az orwelli Igazság Minisztérium nem a Szovjetunióban működött csak, de azt az obamai aktussal immár felállították a nyugati világban is.

E nyugati világ érdeke ugyanakkor,  hogy bemutassuk, a rettegésre azért nem kell előleget venni, ugyanis lapunkat e tényszerű híradás miatt még nem fogják megszüntetni.

Remélem, követőkre találunk a „nem látom, tehát nem fáj fejem” mondattal takaródzók között is.

Lovas István