Ezzel az örömódával két célt szeretnék elérni.

A tényeket szerető emberként nem dicsérni, de egyenesen magasztalni kívánom a Magyar Telekom NYRT-t azzal, ahogyan és amilyen módon egy hibabejelentésre reagált.  Bemutatva, miként megy mindez Belgiumban.

Jó néhány éve a Magyar Telekom ügyfele vagyok, minden szolgáltatás terén: internet, mobil, vonalas telefon, tévé.  Soha, semmilyen bajom a készülékekkel és a szolgáltatásokkal nem volt.

Korábbi távközlési szolgáltatómtól, a Telenortól (lásd a lentebbi cikkeket) elsősorban azért jöttem át a Telekomhoz, mert az előbbi tegezve szólt rám mobilüzeneteim lehallgatásakor, de egy sor más bajom is volt velük.

A Telekomnál semmi.

A hazai balliberálisok világában minden, ami nálunk van, az rosszabb, alsórendűbb mindannál, amely a világ bármely más országában, főként Nyugat-Európában és (a Trump előtti) Amerikában található.

Ez az összehasonlítás újabb példája annak, hogy mennyire hazudnak. Éjjel-nappal. Mint a forradalom idején a Kossuth Rádió, később pedig Gyurcsány miniszterelnök mondta.

Mivel meglehetősen kezdem unni azokat a kommentelőket, akik annak pontosan az ellenkezőjét kérik rajtam számon, mint amit egyértelműen, fekete-fehéren leírok, szeretném előre bocsájtani azoknak, akik azt kérdeznék: „De miért kell a multikat dicsérni?”, hogy rendszeresen kelek ki például a hazánkban a külföldi szupermarket hálózatokat működtető multik ellen.

A témában pedig mellékeltem a magyarországi Telenor (leánykori nevén Pannón GSM) vezérigazgatójához „Te!” megszólítással a Demokratában megjelent nyílt levelemet és a céggel, valamint az IKEA ügyfeleinek elsősorban tegeződését bíráló két cikkemet, amelyek a Magyar Nemzetben és a Demokratában jelentek meg.

Akkor most jöjjenek a tények, a magyarországi és belgiumi távközlési óriáscég gyakorlatának összevetésével.

Kedden reggel a Magyar Telekom NYRT internetes hibabejelentőjét kicsöngetés után 2 perc múlva értem el. Egy rendkívül szívélyes, névvel bemutatkozó (hallják, kedves minisztériumok sajtósai és hasonló helyek bemutatkozásként  „tessék”-elő alkalmazottai?)  hölgy elmondta, egy, de maximum két nap alatt kijönnek hozzám.

Elmondtam, az internet működik, mint ahogyan azt az arra kábellel összekötött asztali számítógépem hibátlan funkcionálása mutatja, de a wifi nem, mivel a házban lévő öt másik, wifi-vel működő készülék nem tud rákapcsolódni a hálózatra.

Mintegy három órán belül sms-ben tájékoztattak, hogy vizsgálják a hálózatot, majd értesítettek, hogy 1 óra felé érkeznek az informatikusok.

Ketten jöttek. Elmondták, nem a hálózattal van a baj, hanem a wifi készülékkel, de ez nem az övék. Egyikük még segített abban is,hogy felhívja helyi szakemberüket, akinek elmondta, mit talált.

Ma délután pedig a vállalat egy munkatársa igen udvariasan érdeklődött, megoldódott e a hiba.

 

Most pedig jöjjön 10 éven át Brüsszelben a Belgacommal (amellyel „testvércégként” üzemel a Proximus mobilszolgáltató) szerzett tapasztalatom összegzése műszaki hiba esetén.

Ami 3-4 havonta megtörtént.

A Belgacom hibabejelentésének elérése mintegy 1-2 óra. Nem egyszer történt, hogy a vonalas telefonomon a francia, a mobilon az angol szolgáltatást hívtam, de az se rövidítette le észrevehetően a várakozási időt.

A hiba felvétele után időpontot egyeztettünk. Az ígért kiszállás soha nem volt három napnál rövidebb.

Az esetek felében nem jöttek ki.

Amikor reklamáltam, azt mondták, nem találják az eredeti regisztrálást és hogy embereik egészen biztosan kijöttek, de nyilván nem voltam otthon, vagy félreértettem. Nem üvöltve, hanem visszafogottan mondtam, a megadott időintervallumban – ami reggel 8 és délután 5 között volt – ki se mozdultam a lakásból és sms-t se kaptam, hogy jönnek.

Nem folytatom.

Mind e mellett a Belgacom nagyjából negyedévente értesített, hogy ki kell szállniuk készülékcserére (internet, tévékábel, telefon). Nem egy esetben szintén nem jöttek a megbeszélt időintervallumban.

A Magyar Telekomnak készülékcserére még soha nem kellett kijönnie. Ezek szerint a hazai balliberálisok szerint oly felsőbbrendű belgák talán alsóbbrendűek. Például technikai téren.

Mindezek után jelentem ki: a Magyar Telekom távközlési wellnessklub és hozzá képest a Belgacom/Proximus maga a pokol.

Aki e tényben kételkedik, ajánlom, fizessen elő mindkettőre és próbálja ki. Ha az utóbbit hagyja másodiknak, technikai menedékjogért fog esedezni Magyarországon.

 

 

MIÉRT TEGEZIK A MAGYAROKAT A MULTIK?

 

És miért magázódnak máshol Európában?

 

Lovas István

Brüsszel

                                                                             

Magyarországon a fogyasztók közül nem kevesen kifogásolják, hogy a multik közül többen tegezik őket. Lapunkhoz épp a múlt héten fordult egy olvasó olyan levéllel, amely szerint épp a tegeződés miatt nem hajlandó a lábát sem betenni az IKEA lakberendezési áruházaiba.

Megkérdeztük a tegezés okáról tehát a svéd IKEA-hálózat és a norvég Telenor – a Pannon utódja – mobilszolgáltató magyarországi központját.

Tény: mind az IKEA, mind a mobilszolgáltatók például Belgiumban, Svájcban,  Németországban és Franciaországban magázódnak ügyfeleikkel.

Így a belgiumi IKEA-áruházakban mind a vallon ügyfelekhez szóló francia nyelvű, mind a flamand vevőket megszólító feliratok magázódnak annak ellenére, hogy Belgiumban mindkét nyelvterületen a tegeződés kissé általánosabb, mint ahogyan az nálunk szokás.

Ugyanez vonatkozik a mobilszolgáltatókra, jelesül a legnagyobbra, a belga Proximusra, amelyben egyébként az állam tulajdonrésze 53 % (Belgiumban szintén piacgazdaság van).

Először a magyarországi IKEA-központhoz fordultunk magyarázatért „Szevasz!” megszólítással azzal kezdve kérdéseinket, hogy „Mondd, ti miért használjátok a tegezési formát a magyarországi IKEA-üzletekben?”

Az IKEA Lakberendezési Kft. PR menedzsere, Gerőcs Vendel igen udvarias, magázódó levélben tájékoztatott bennünket arról, hogy „Az IKEA által Magyarországon alkalmazott kommunikációs forma az IKEA nyitottságát és a svéd szellemiséget tükrözi, a vállalati kultúránk része”.  Gerőcs Vendel hozzátette, céljuk nem a sértés, a lekezelés és biztosított bennünket, a személyes kommunikációban ezt nem alkalmazzák „ha egyszer próbát tesz, biztosíthatom, hogy áruházi munkatársaink sem fogják Önt (és mást sem) letegezni.”

Svédországban egyébként a hatvanas évek vége felé az úgynevezett „Du-reformen” mozgalom eredményeként – a királyi család megszólítása kivételével – teljesen megszűnt a svéd nyelvben a magázódás.

A válasz arra nem tért ki, hogy az IKEA a személyes kommunikációban miért nem használja a nyitottságot és a svéd szellemiséget. Megkérdeztük a Telenor sajtóosztályát is ugyanerről, arra is rákérdezve, vajon mit érezhet egy nyolcvan éves ügyfél, ha azt hallja a hangpostáján, hogy „két új üzeneted van!”.

 

Kadlok Nelli vállalati kommunikációs specialistától azt a választ kaptuk, hogy „A Telenor Magyarország lakossági ügyfeleinek szóló reklám-jellegű kommunikációjában egységesen tegezve szólítja meg leendő és meglévő ügyfeleit, míg a vállalati ügyfeleknek szóló anyagokban egységesen a magázódás mellett döntöttünk.” „Lakossági ügyfeleinkkel”, tette hozzá, „csak személytelen helyzetekben tegeződünk (pl. reklámanyagokban, az ügyfélszolgálat menüjében), személyes helyzetekben azonban, azaz telefonos és személyes ügyfélszolgálatunkon munkatársaink magázzák ügyfeleinket”.  (Magyarországon az anyanyelvi hagyomány pont fordított: a tegezést csak személyes viszonyban használják, a magázást pedig a személytelenben.)

Közölte azt is,  „A tegeződés cégkultúránk része: azt kívánjuk jelezni ezzel, hogy a Telenor közel áll ügyfeleihez, dinamikus és közvetlen vállalat, mely partnerként, barátként tekint ügyfeleire”.

Szintén megtudtuk, hogy „nagyon kevés ügyfélpanaszt” kaptak a tegező megszólítási forma miatt.

A belga Proximus szolgáltató sajtóosztálya arra a kérdésre, hogy miért nem tegezik hangpostájukon ügyfeleiket, azzal válaszolt, „udvariatlan lenne”.

(Magyar Nemzet, 2011. 09.19)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

OVE FREDHEIM
a Pannon GSM vezérigazgatója

Te!

Norvég céged, a Telenor helytartójaként 2004. április 1-től vezényled helyi leányvállalatotokat.

A te időd alatt tértetek át a tegezésre („üzeneted van”, stb.)

Arcátlanul még a hetven éves nagymamákat is tegezitek.

A svéd Ikea itteni lerakatai is ezt teszik.

Azzal ne takaród, hogy norvégül és svédül csak tegezés van. Franciául, németül és hollandul is a magázás mellett maradtatok.

Azt hiszed, hogy itt azt csinálsz, amit akarsz.

Csak azért, mert SZDSZ-es szellemiségű PR-embereid által hagyod magad irányítani.

Akik hallani sem akarnak persze arról, hogy olyan jobboldali lapokban hirdess, mint a Demokrata.

Ezért most súlyosan megbüntetlek, miközben jót teszek előfizetőidnek.

Akiknek érdemes tudniuk, hogy nagyon olcsón telefonálhatnak külföldre.

Menjenek rá a www.rebtel.com-ra. Ott kövessék az útmutatást és külföldre ezentúl úgy telefonálhatnak, hogy helyi számot hívnak. A többiről a cég gondoskodik az ott találhatók szerint.

Üzeneted volt.

Jó szórakozást!

(Demokrata, 2007. 11.09)

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

IKEA, PANNON: NE TEGEZD A VEVŐIDET!

 

Lovas István

                                                                                                             

 

Nagy világcég az IKEA. Világszerte 410 millió vevője van. Forgalomban lévő katalógusainak példányszáma meghaladja a Bibliáét.

A gigavállalat 2005-ben 19,4 milliárd dollárt forgalmazott. Most pedig ugrásra készen áll arra, hogy meghódítsa Oroszországot és Kínát.

Az Ikea házilapja, a Read Me az óriásvállalat célját magyarázza. Mármint a profitszerzésen kívül, mert arra nem tér ki.

A cél az, hogy a lehető legtöbb ember napi életét javítsa. Ennek elérésére az Ikea boltoknak minél több terméket kell eladniuk a fogyasztóknak.

A házilapban sok mindenről nem esik szó. Például arról, hogy a „svéd minőséget” megtestesítő árucikkeinek egy harmada Ázsiából származik. A brit Guardian című lap vasárnapi kiadása, az Observer 2001. november 25-i száma szerint az Ikea gyártási tevékenysége a fejlődésben lévő országokban 32-ről 48 százalékra nőtt 1997 és 2001 között. Aminél azonban nagyobb baj az, hogy német és svéd dokumentumfilmek tanúsága szerint a cég gyáraiban lealacsonyító körülmények között dolgozó gyermekek munkáját használja fel Pakisztánban, Indiában, Vietnamban és a Fülöp-szigeteken.

Magyarországon az Ikea csak elad. Mégpedig úgy, hogy – mint a multinacionális vállalatoknál megszoktuk – szinte mindent ráhagy itteni menedzsmentjére, ami a „magyar pszichét” illeti. Amely vezetés elhitette azt, hogy nálunk a korlátok nélküli tegezés a módi. Tegezni akár a nyolcvan éves nyugdíjast is.

A svéd vezetésnek ez nyilván kézenfekvő,  hiszen Svédországban 1967-ben hivatalosan is áttértek a svéd nyelvben az általános tegeződésre. Hogy ugyanakkor például a belgiumi Ikea-hálózatban mind francia, mind pedig holland nyelven a magázódást megtartották, azt mutatja, az itteni, becsapásra építő, degradáló balliberális vállalatvezetési ethosz egyáltalánnem globális érvényű.

Akár a norvég Telenor magyarországi leányvállalatánál, a Pannonnál, amely újabban átállt a tegeződésre. Miután Norvégiában is ez a szokás. Az, hogy Norvégia nem Magyarország, ebben az esetben sem izgat senkit. „Ha üzenetet szeretnél küldeni, nyomd meg a kettes gombot”, parancsol egy határozott női hang nagymama korú kuncsaftjára is.

Az átállásnál a cég még elfelejtette lecserélni a régi, magázódó parancsok egy részét, úgyhogy most még vegyes a menü.

Nem baj, anyus. Monopolhelyzetben mindent megcsinálhattok.

Mint egykor a Kádár-rendszerben.

 

(Magyar Nemzet, 2007. 01. 03)