Exkluzív interjú a Magyar Nemzetben és a 168 Óra című hetilapban is publikáló baloldali (de MSZP-s) újságíró-politikussal, aki eltérően balliberális/neoliberális társaitól, az oroszokkal való jó kapcsolatokat magyar nemzeti érdeknek tekinti.

*             *             *

Hegyi Gyula újságíró, az MSZP volt országgyűlési képviselője, 2004 és 2009-ig az MSZP európai parlamenti képviselője; két éven át a külügyminisztérium „Duna-Stratégia nagykövete”, 2010 és 2014 között Andor László uniós biztos kabinetjének tagja.

                                                               *             *             *

– Brüsszeli munkája után ugye érzi magát annyira függetlennek anyagilag is, hogy nyugodtan beszélhetünk szabadon, korlátok nélkül?

Természetesen, a lelkiismeretem határáig.

– Indiszkréciónak tekinti, ha megemlítem, amikor korábbi uniós posztjai idején a Magyar Nemzetben két alkalommal készítettem interjút Önnel Brüsszelben, többen rosszallották? Netán ugyanazok, akik annak idején a Hírtévét, ma a Magyar Hírlapot bojkottálják?

A baloldali-liberális táborban nyilván vannak sokan, akik Önnel szemben előítélettel élnek, és úgy gondolják, hogy egy baloldali ember nem is adhat interjút Önnek. Amivel persze nem értek egyet. Sőt, ellenkezőleg, szerintem nagy szükség van ilyen párbeszédre. De akik nemtetszésüket fejezték ki, azért megmaradtak jó ismerőseimnek.

 – Nem érzi magát elszigetelve saját oldalán, amikor a baráti magyar-orosz viszony szükségessége mellett oly szenvedélyesen érvel ellenzéki lapok hasábjain?

Nem. Úgy tapasztalom, hogy sokan vannak, akik vagy hasonlóképpen gondolkodnak, vagy legalábbis próbálnak erre az érvelésre is nyitottak lenni. Oroszország Európa szerves része, magunkat szegényítjük, ha nélküle, netán ellenében képzeljük el Európát.

– Merne név szerint említeni egy mai ellenzéki politikust, aki nyíltan vállalná az Önnel való egyetértést a magyar-orosz viszony terén?

Annak idején az MSZP kezdeményezte a keleti nyitás politikáját. Az MSZP politikusai részéről, talán egyet-kettőt leszámítva, soha nem hallottam azt a vad oroszellenes propagandát, amely a liberális médiát, főleg online, elönti. Ezt jó meggyőződéssel mondom. Inkább azt hiszem, a szocialisták hallgatnak ebben a kérdésben, és nem mernek a szélsőséges hangokkal szembeszállni. De a politikusok közül az LMP és más kis pártok vezetői azok, akik a leginkább oroszellenesek.

– Ez a nyilvánosságban nem így „jön le”, de ugorjunk. Mi a véleménye arról az információs háborúról, amelyet a Nyugat indított Oroszország és a szólásszabadság ellen, a Moszkvából jövő „álhíreket” hangoztatva a Nyugatot fenyegető egyik fő veszélyforrásként?

Újságírói magánvéleményem szerint nem igazán hazugságokról, hanem inkább csúsztatásokról van szó. A modern propagandaiparnak az egyik alapvető fogása, hogy mindig olyasvalamit kell állítani, ami egy icipicit igaz, de a végén persze manipulálva van. Hogy most az orosz propagandát is bántsuk egy kicsit, mondok egy példát. A Russia Today-n többször is láttam azt a híradást, amely arról szólt, hogy milyen hazugok az amerikai liberálisok, merthogy most, Donald Trump győzelme után kezdik el hangoztatni, hogy meg kell változtatni Amerikában a választási szabályokat. Milyen álszent dolog, hogy a vereség után jutnak el ide, mondja az RT. Csak azt nem teszik hozzá, hogy Clintonné 3 millió szavazattal kapott többet Trumpnál.  Valóban nevetséges, hogy azok, akik az amerikai alkotmányt eddig állandóan dicsérték, most hirtelen kritizálni kezdik. Viszont ha az RT hozzátenné a 3 millió clintoni szavazattöbbletet, akkor a nézői valahol megértenék a demokraták kétségbeesését. Az nyilvánvaló, hogy a Clinton adminisztráció emberei meg vannak zakkanva. Sokként érte őket a választási vereség, és nem tudják, mit cselekedjenek. Ráadásul Trump nagyon sötét ló és homályban hagyja, hogy mit fog tenni. De akkor is nevetséges azt állítani, hogy Trumpot Putyin elnök juttatta hatalomba, és Obama elnök intellektuális szintjéhez is méltatlan ez a kicsinyes és szánalmas magyarázkodás. De ha már Obama a CIA-t idézve is azt állítja, hogy az oroszok voltak a demokratapárti nemzeti bizottság emailjeinek kiszivárogtatói, akkor illene arról is beszélni, hogy mit szivárogtattak ki. A levelek tartalma ugyanis igen sötét képet adott a demokrata vezérkar gondolkodásáról. Annak idején a Pentagon-papírok kiszivárogtatásakor a demokraták és a liberális sajtó tapsolt, hogy a republikánus Nixon belebukott a botrányba, és hősként ünnepelte a kiszivárogtatókat.

– Ön érti, hogy a Fidesz és a jobboldali sajtó 26 éve miért teszi meg azt a szívességet a mostani hazai ellenzéknek, hogy azt annak elvárása szerint baloldalinak nevezi, holott a mai nyugati baloldal antiglobalista, nem pedig balliberális-neoliberális, azaz a szabadpiac tapsonca?

Én nem szeretem ezt a „balliberális” kifejezést. Nagy különbség van a baloldal és a liberálisok társadalomképe és gazdaságpolitikája között. Olyannyira, hogy Nyugat-Európában a liberális pártokat inkább a jobboldalhoz sorolják. Bízom benne, hogy az MSZP baloldali párt, és az eddiginél keményebben felvállalja egyszerű tagjainak és választói nagy többségének szocialista-szociáldemokrata meggyőződését.

– Akkor miként tudták elviselni az SZDSZ brutálisan balliberális-neoliberális felfogását?

Láthattuk, hogy az MSZP-n belül folyamatosan voltak elégedetlenségek a liberális diktátummal szemben. Ezért is ment szét a koalíció. De ha megnézi az európai baloldalt, láthatja, hogy sajnos sokkal többre ők se tudtak menni, amikor kormányra kerültek. Amire szomorú példa a görög Sziríza-kormány, amely a baloldal megújulását ígérte a kezdetekben. De a globális kapitalizmus kegyetlen logikája Ciprasz miniszterelnököt is belekényszerítette abba, hogy kiszolgálja a „trojka” igényeit. A mai világban egy kis ország baloldali pártjának inkább csak gesztusokra futja. Egyébként a Fidesz-kormány még inkább neoliberális, mint az MSZP-é volt. Az egykulcsos adó abszolút neoliberális eszköz, még Amerikában is a szélsőségesen neoliberálisok célkitűzése, nem beszélve a multiknak juttatott óriási kedvezményekről.

– Magam részéről a saját terminológiámat használva, mi a véleménye, hogy a balliberális ellenzék belehabarodott abba a Jobbikba, amelyet éveken át, mint mondták, antiszemitizmusa, cigányellenessége és antidemokratizmusa miatt pestisként került? Vagy az antiszemitizmus is csupán egy, a hatalommegragadásnak alárendelt eszköz?

Ez a belehabarodás biztos túlzás. De a kormánypropaganda aljas módszereivel valóban nem lehet egyetérteni. A Vona Gábor magánéletében való turkálást akkor is undorítónak tartom, ha Vona nézeteit nagyon ellenszenvesnek ítélem. De ugyanilyen undorítónak és a magyar mentalitástól idegennek tartom, amikor a Fidesz vagy bármelyik más párt vezetőit, azok családtagjait érik hasonló támadások. Elég kártékonynak tartom például Orbán Viktor politikáját, de örülök, hogy nyilvánosan kiálltam azok ellen, akik Gáspár nevű fiát vallási közösség-alapítása miatt támadták.

– Ha Ön határozná meg a mai ellenzék választási politikáját, összefogna a Jobbikkal vagy nem?

Nem fognék össze a Jobbikkal, és úgy gondolom, hogy erre nem is fog sor kerülni.

– Ön egyben tér el markánsan a modern nyugati baloldaliaktól: az antiszemitizmus ügyében sokszor megszólal, de a gyarmatait megszállva tartó apartheid Izraelt nem bírálja. Miért?

A rasszizmus minden formáját elítélem, ez igaz. Másrészt Izraelt nem tartom gyarmattartónak, noha a megszállt területeken folytatott politikájának kétségkívül vannak apartheid elemei is. De többször jártam Gázában, és írtam is az ott élők szenvedéséről az egyik könyvemben, talán ön nem olvasta. Egyáltalán nem vagyok vak a palesztinok problémáira. Amikor a Felvidékről származó Jehuda Lahav izraeli író megkért, hogy nem zsidóként írjak egy előszót a könyvéhez, árnyaltan megfogalmaztam a véleményemet az izraeli-palesztin kérdésről. Mivel az ember automatikusan a gyengébbeket védi a hatalmat gyakorló erősebbekkel szemben, politikailag rokonszenvezem a palesztinokkal. De egy baloldali izraeli értelmiségivel, egy európai gondolkodású zsidóval mégis jobban megértem magam, mint egy palesztinnal.

– A nálunk működő emberjogi civil szervezeteket miért hagyja olyan hidegen a határainkon túl élő magyarok jogfosztottsága, illetve emberi jogaik megsértése?

Ha már a palesztinokat említette, a határon túli magyarok szerencsére nincsenek olyan jogsértéseknek kitéve, mint ők, vagy akár a balti államokban élő orosz kisebbség, a kurdok és sok más népcsoport.

– Igen, de ők mindennel foglalkoznak, a transz-szexuálisok vécéproblémáitól a börtönök komfortján át egy kődobáló elleni ítéletéig, csak éppen betegesen tartózkodnak a magyar kisebbségek védelmétől.

Ez valóban helytelen. De hozzá kell tenni, hogy mind a három környező országban élő magyar kisebbség esetében az ottani magyar párt a bukaresti, pozsonyi vagy belgrádi kormány tagja szokott lenni. Kormánypártként mégis csak az ő dolguk lenne ezek felszólalni és küzdeni a diszkrimináció ellen. De a dolog mélyén lévő problémával egyetértek. Egy liberális újságíró barátom például elmondta, hogy határozottan ellenzi a katalán függetlenséget. Megokolásul előbb hosszan magyarázta a spanyol történelmet, majd a végén hirtelen kibökte, hogy ha Katalónia független lenne, akkor nálunk egyesek újra meg akarnák nyitni a trianoni kérdést. Ez abszurd gondolkodás. Trianont nem lehet újra megnyitni, nem is érdemes álmodozni róla, de ilyen görcsösen mégsem kellene még a gondolatától is rettegni. Talán újat mondok, ha emlékeztetek arra, hogy ez nem mindig volt így: 1945-46-ban még a kommunisták is szerettek volna a trianoninál igazságosabb magyar-szlovák határt kiharcolni Moszkvánál.

– Nem akarom szembe dicsérni, de európai parlamenti képviselőként küldöttségükben szinte az egyetlen volt, aki nem azzal töltötte napjait, mint akkori vagy mostani brüsszeli kollégái, hogy naponta feljelentik saját hazájukat. Mint teszik ezt például a mostani MSZP-s vagy DK-s európai parlamenti képviselők. Látott ehhez hasonlót más tagországi delegációk esetében? Akár a pozsonyi vagy erdélyi magyar EP-képviselőket, saját országuk kormányát támadva?

Nem hiszem, hogy EP-s utódaim naponta ezzel lennének elfoglalva. Annyi bizonyos, hogy nyugat-európai körökben az ilyesmi nem szokásos. Ha a mi esetünkben előfordul, ahogy előfordult a Gyurcsány-kormány elleni fideszes támadások idején is, akkor az valóban az szomorú. Ottani tapasztalatomból tudom, hogy még a romániai és a szlovákiai képviselők is leülnek havonta egyszer egy vacsorára, megbeszélni a nemzeti ügyeket. És ezeken a vacsorákon természetes módon ott vannak a felvidéki és az erdélyi magyar pártok képviselők is.  Ez a magyar képviselők esetében elképzelhetetlen, ami valóban botrányos. Egészséges helyzetben a kormánypárti és ellenzéki képviselők józan emberi kapcsolatban vannak egymással. Magyarországon ez nem így van, és ez igazi magyar átok.

– Nem kellene például Jávor Benedeknek vagy Niedermüller Péternek kezdeményeznie önmaga felé egy ilyen vacsora előtti két hétben, hogy csak minden második nap jelentsék fel Magyarországot akár Paks 2 ügyében, akár azért, mert szerintük a demokrácia helyzete apokaliptikus a mai Magyararországon?

Paks 2 ügyét másképp látom, mint Bence barátom. De ő elkötelezett környezetvédő, igazi zöld, s így érthető, ha minden fórumot felhasznál az atomerőmű bővítése ellen. Különösen, hogy annak pénzügyi háttere enyhén szólva is homályos. Niedermüller Péter a jogi bizottság tagja, több fontos jelentést készített az adatvédelemről és hasonló, az összes uniós állampolgár érdekeit védő kérdésekről. A magyar kormány konkrét demokrácia-korlátozó lépéseit bíráló kezdeményezéseit az EP többsége, köztük sok néppárti képviselő is támogatta. Ha itthon a Fidesz úgy tisztelné az ellenzék jogait, mint mondjuk Hollandiában vagy Nagy-Britanniában szokás, akkor neki sem kellene kint magyar ügyekről beszélnie.

– Miért van az, hogy a balliberálisoknak – és hallgassa fő szószólójukat, a Klubrádiót – nincs olyan Magyarország kontra bármely más ország közötti konfliktus, amikor ne az ellenfél pártját fognák. Ami igazi hungaricum. Legutóbb például amikor Renzi olasz miniszterelnök azt mondta Orbánnak, mossa ki a száját, mielőtt Olaszországot említené, Renzi pártját fogták. Mi lett volna ugyanezen az oldalon, ha Orbán azt mondta volna Obamának vagy Dacian Colosnak, mossa ki a száját, mielőtt Magyarországot a szájára veszi?   

Ebben valószínűleg van némi igazság. Igaz, a Klubrádiót nem igen hallgatom. De én nem azt látom, hogy a balliberális vagy liberális ellenzék mindig a külföld pártját fogja. Csak egyszerűen Nyugat-barát, sőt kórosan Nyugat-imádó. Szláv szomszédjainkról, általában a volt szocialista országokról a liberális média lenézéssel beszél. Például Szlovákiáról, Robert Fico miniszterelnökről csak rosszat hallhatunk. Egyfajta Orbán 2-ként, Orbán-Putyin keveréknek, fő gonoszként állítják be. Pedig kormányzása alatt Szlovákia látványosan megelőzött minket a fejlődésben, és a demokratikus normák is nagyobbrészt megmaradtak

­- Ha Orbán-Fico konfliktusról van szó, vagy a két ország összehasonlításáról van szó, minden esetben saját hazájuk ellen vannak, és igenis Szlovákia gazdasági fejlődéséről nem egyszer lelkendeztek Magyarországot elmarasztalva, noha például az egy főre jutó GDP tekintetében Szlovákia 2002-ben messze mögöttünk volt, 2010-re messze elénk került…

Sajnos ez a trend azóta is folytatódik. Fico ráadásul egyszerre tud jobb viszonyba lenni Moszkvával, Brüsszellel és Washingtonnal, mint Orbán. Szerbia esetében hasonló a helyzet. Akármilyen kormánya van, mindig sötét balkáni ország képében jelenik meg a magyar ellenzéki médiában. Románia esetében ugyanez…

Ez sem igaz: hadd idézzem Önnek a mai Népszavát, amelyben annak főszerkesztője, Németh Péter egy meg nem nevezett, „Romániában élő” embert ír le, aki „rohan” vissza, ha üzleti ügyei idehozzák, mert nem bírja az „országot belengő feszült légkört”.

Nem olvastam ezt a cikket. Azt én is hallottam, hogy sokan a jobb megélhetés reményében Békés megyéből Temesvár környékére járnak át dolgozni. De azt nem állítanám, hogy a romániai összkép vigasztalóbb a magyarnál.

– Tegnap, amikor fizettem a benzinkútnál, megnéztem a hetilap kínálatot. Öt ellenzéki hetilap, egy kormánypárti volt. Ma a bicskei Tescóban csak ellenzéki hetilapokat láttam kitéve. Készítettem is róla egy fotót. Ez a közép-ázsiai mintájú médiadiktatúra? Mert akkor éljen Nurszultán Nazarbajev!

Szerintem nem ezen kell lemérni, hanem azon, hogy az állami tulajdonban lévő közszolgálati tévé elfogultan, végzetesen kormánypárti. A világ egészséges részében ez nem így van. Thatcher asszony annak idején a BBC-t dühében Bolshevik Broadcasting Corporation-nak nevezte. De az eszébe sem jutott, hogy befolyásolja a működését. Kórosnak és egészségtelennek tartom, hogy a magyar köztévé ennyire kormánypárti.

– Felidézhetném 2006 őszét, amikor tüntettek és  tüzek égtek az MTV Szabadság-téri székháza előtt. Ön szerint a BBC kidugott volna legalább egy kamerát az ablakon, netán adását megszüntette volna, hogy bejelentse, valami fura dolog zajlik kinn a székház bejáratánál? Ez volt az Önök idején a szabad közszolgálat?

Ez egy estének a története. Azon a bizonyos estén véletlenül éppen két politikus volt benn az ostromlott televízióban: Navracsics Tibor és Juhász Ferenc, akik vitára készültek. Vagyis az akkori köztévében természetes volt az ellenzéki képviselők jelenléte. Én egyébként akkor Brüsszelben voltam, és ez nyilván kivételes helyzet volt. Magyarország hosszú évtizedek óta nem fordult elő ilyen harci jellegű demonstráció, és az újságírók erre nem voltak felkészülve.

– Tud egy példát arra, amikor az MSZP-SZDSZ koalíció idején a köztévé interjút készített Makovecz Imrével?  Egyébként most ki vannak zárva ellenzéki politikusok a köztévé stúdiójából?

Nem azért, de a youtube-on van egy Napkeltés Makovecz-interjú 2006-ból, mégpedig Bánó Andrással. Amúgy a médiahatóság által készített felmérés szerint is nagyon erős a kormánypárti túlsúly a tévében.  Olyan 70-80 százalékos kormánypárti túlsúlyról szoktak beszélni.

– Nem lehet, hogy BBC-arányosan mennek a dolgok: a majd’ kétharmados kormány szemben, mondjuk, a felejthető százalékú mit tudom én, hogy hívják párttal?

A Fidesz-KDNP csak a listás szavazatok 43%-át kapta meg 2014-ben. Vagyis a köztévét fenntartó adófizetők többsége nem rá szavazott.

­ – Ha már Makovecz szóba került, egy furcsa kérdés egy illetéktelentől, ha már egy illetékes nem merne erről se beszélgetni: véleménye szerint miért rettegnek a balliberálisoktól annyira a jobboldali kormányzatok, hogy 14 éves kormányzásuk ellenére egyetlen Makovecz épületet nem engedtek emelni a fővárosban? Ez csak egyetlen példa a jobboldali kormányok Stockholm-szindrómás magaviseletének ezer példájából.

Biztos nem a „balliberálisoktól” rettegnek, más kérdésekben elég keményen leszámolnak a baloldali szellemű alkotókkal és történelmi emlékekkel. De megpróbálom helyettük megválaszolni a kérdést, igyekezvén egy pillanatra a fideszes értelmiség helyébe képzelni magam. Jelentős részük a kulturális beállítottságát, iskolázottságát, baráti körét, szellemiségét tekintve ugyanabból a nyugatos, Ön által talán liberálisnak nevezett szellemiségből, kulturális háttérből jön, mint a bal- és liberális ellenzék. Érzésem szerint magánemberként egy Bauhaus-stílusú ház jobban tetszik nekik, mint egy organikus épület. Ahogy persze nekem is. Vagyis nem a félelem tartja vissza őket, hanem az, hogy alapvetően urbánus az ízlésük. A népiesség Magyarországon mindig messze állt a polgári jobboldaltól.

– Igazán köszönöm a beszélgetést.