Neelie Kroes, a Klubrádió-imádó, magyargyűlölő volt uniós biztos lebukásáról ír a brit lap ezzel a címmel: „Neelie Kroes volt uniós biztos nem jelentette be, hogy egy offshore cég igazgatója volt”. Alcím: „A Bahama-szigetek nagyvállalati jegyzékének kiszivárgott dokumentumai azt tárták a nyilvánosság elé, hogy Európa trösztellenes őrét az Egyesült Arab Emírségek egy kockázati tőkealapja toborozta, hogy vásárolja fel az Enron vagyonát”. Neelie Kroes lebukásáról szóló cikkét a brit lap azzal kezdi, hogy a volt biztos jelenleg a Bank of America és az Uber fizetett tanácsadója, hozzátéve, egy olyan nő „felejtette el” bevallani a Mint Holdings nevű bahamai offshore cégben vállalt igazgatói szerepét, aki Brüsszelben (első bizottsági periódusa idején) a nagyvállalatok ügyében a legfontosabb döntnök volt. Bahamai posztjára egy Egyesült Arab Emírségek-beli kockázati tőkealap bérelte fel, amelynek az volt a célja, hogy az Enron energia vállalat nemzetközi vagyonát szippantsa fel 7 milliárd dolláros üzletkötés keretében. Az uniós biztosok viselkedési szabályzata leszögezi, hogy „a biztosok semmilyen más szakmai tevékenységet nem folytathatnak függetlenül attól, hogy az javadalmazással jár-e vagy sem”. Biztossága idején több ízben is beavatkozott az olaj- és földgáz piacokba. A Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma szerda este hozta nyilvánosságra a Neelie Kroest is érintő bahamai dokumentumokat. Kroes különleges vonzalmat érzett a Klubrádió iránt: először 2012.01. 19-én támadta a magyar kormányt miatta, majd szinte havi rendszerességgel, aminek nyomán a világsajtó a Klubrádió „elhallgattatásáról” cikkezett. Elmondta, rendszeres kapcsolatot tart fenn a Klubrádió vezetésével.
„A volt európai uniós biztos, Neelie Kroes neve is ott szerepel azoké között, akikről a Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma szerda este nyilvánosságra hozta, hogy tulajdonosai bahamai offshore cégeknek”, kezdődik az amerikai tulajdonban lévő portál európai kiadásának „Neelie Kroes-t megnevezték a bahamai offshore kiszivárogtatásban” című cikkében. A holland Kroes 2004 között versenyügyi, és 2010 és 2014 között a médiáért felelős biztos volt. A most napvilágra került 175 ezer céges adatfájlokból az is kiderült, hogy a holland biztosnő a bahamai Mint Holdings Limited igazgatója volt, „bizottsági munkájának legalább egy része idején”. Kroest megkérdezték a feltárt bahamai ügyről. Ügyvédjén keresztül válaszolt így: „Ügyfelem egyetért azzal, hogy hivatalosan be kellett volna jelentenie az Európai Bizottságnak igazgatói posztját… Kroes asszony tájékoztatni fogja az Európai Bizottságot e vezetői munkájáról és teljes felelősséget fog vállalni érte. Amikor csatlakozott az EB-hez, bejelentette, hogy több mint 60 cégben vállalt szerepet, de a Mint Holdings-ról nem tett említést”, idézi a portál az ügyvédet.
A holland lap tegnap este 8-kor kiposztolt cikkében idézi pénzügyi laptársának, a Financieele Dagbladnak az ügyről már szeptember 12-én megjelent cikkét, amelyben a lapnak arra a kérdésére, hogy igazgatója volt-e a bahamai cégnek Kroes azt válaszolta, hogy „nem igaz”.
A Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma 1,3 millió dossziét szivárogtatott ki a bahamai nagyvállalati jegyzékből a német Süddeutsche Zeitung részére, írja a globális brit lap Kroes lebukásáról írt cikkében. /Valójában a kiszivárogtatás több újságnak történt az említett lapon kívül: a Politiconak, a Guardian-nek, és a holland Trouwnak, írja a Politico reggeli hírlevelében az a Ryan Heath, aki Kroes idején az EB szóvivője volt./ Kroes a lebukás után tájékoztatta Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét arról, hogy „elsiklott” a figyelme, amikor nyilatkozatait készítette. A lebukás érzékeny pillanatban érintette az EB-t, ugyanis az még mindig azzal küszködik, hogy volt elnöke, José Manuel Barroso a Goldman Sachshoz zupál be. Ez most dilemma elé állítja Junckert, akit magát bírálnak luxemburgi vezetése miatt, amikor miniszterelnöksége idején a nagyherceg amerikai multik adóparadicsoma lett.
Az amerikai szenátus jóváhagyta, hogy az USA 1,15 milliárd dollár értékben adjon el harckocsikat és egyéb katonai felszerelést Szaúd-Arábiának, jelenti a globális orosz tévéállomás. Az eladást Rand Paul és Chris Murphy szenátor akarta megakadályozni azzal érvelve, hogy a monarchiának a szerepe a jemeni „konfliktusban” és negatív emberjogi teljesítménye problematikussá teszi abban, hogy amerikai fegyvereket kapjanak. A szenátus 71:27 arányban leszavazta Randéket.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának tegnapi ülésén élesen bírálta a szíriai Aleppó város közelében haladó ENSZ élelmiszerkonvoj megtámadását és azt „elfogadhatatlan provokációnak” nevezte. Követelte, hogy az ENSZ alaposan vizsgálja ki a támadást (mellyel az amerikai és nyomában a nyugati sajtó azonnal Oroszországot vádolta). Azt is elmondta, az amerikaiak által vezetett koalíciónak a szíriai katonák elleni támadása „a szíriai fegyverszünet felháborító megsértése” volt.
A Die Zeit hetilap főszerkesztője Merkelnek a berlini választásokat követő beszéde után bevallotta: „Igen, mi is hazugsajtó voltunk”, idézi a lipcsei jobboldali hetilap Giovanni di Lorenzót. Előtte vázolja, milyen is a (Magyarországot havi rendszerességgel támadó) hetilap. „A Die Zeit az utóbbi éveknek nem csak a legrosszabb propagandistája… az establishment leghatalmasabb inkvizíciós portáljai egyike, amely jelentősen hozzájárult az újnémet hecc-, denunciáns- és félelemkultúra kialakításához”. A lap a német sajtó gyomorforgató „Merkel Mutti” előtti térden csúszását „Oedipus-komplexusosnak” (anyakomplexusosnak) is nevezi, és hozzáteszi, most már nagyon ideje, hogy a fősodratú sajtó megszabaduljon a joggal ráragasztott hazugsajtó jelzőtől. Di Lorenzót legalább már elkapta az önkritika iránti vágy. „A Merkel-diktatúra volt cinkosaként azt nyilatkozta a Cicero magazinnak, hogy a 2015-ös tömeges migráció idején inspirált bennünket az előttünk álló, megoldandó feladat”. Hozzátette: „De azt már a kezdetektől leírhattuk és elemezhettük volna”. És miért nem tette? – teszi fel a kérdést a cikk. „Mert Merkel anya csak megígérte, hogy a tömeges bevándorlásnál mégiscsak egy kivételes esetről van szó”. Hogyne, teszi hozzá ironikusan a magazin: „Világos, propaganda újságíróként a politikusokat azért mégsem illik megkérdezni. Elég, ha hiszünk a végcélban.” Lorenzo azután ezt vallotta: „Szükség nélkül ismét annak a gyanúnak tettük ki magunkat, hogy a hatalmasokkal egy ágyba bújtunk és olyan egyöntetűen tudósítottunk, mintha irányítottak volna bennünket; az emberek gondjain és félelmein túltettük magunkat…”
A legnézettebb francia hírtévében ismertetett új felmérés szerint a franciák 57 %-a „ellenzi a migránsok és menekültek” befogadását.
A Die Zeit hetilap főszerkesztője Merkelnek a berlini választásokat követő beszéde után bevallotta: „Igen, mi is hazugsajtó („Lügenpresse”) voltunk”, idézi a lipcsei jobboldali hetilap Giovanni di Lorenzót. Előtte vázolja, milyen is a (Magyarországot havi rendszerességgel támadó) hetilap. „A Die Zeit az utóbbi éveknek nem csak a legrosszabb propagandistája… az establishment leghatalmasabb inkvizíciós portáljai egyike, amely jelentősen hozzájárult az újnémet hecc-, denunciáns- és félelemkultúra kialakításához”. A lap a német sajtó gyomorforgató „Merkel Mutti” térden csúszását „Oedipus-komplexusosnak” (anyakomplexusos) is nevezi, és hozzáteszi, most már nagyon ideje, hogy a fősodratú sajtó megszabaduljon a joggal ráragasztott hazugsajtó jelzőtől. Di Lorenzót legalább már elkapta az önkritika iránti vágy. „A Merkel-diktatúra volt cinkosaként azt nyilatkozta a Cicero magazinnak, hogy a 2015-ös tömeges migráció idején inspirált bennünket az előttünk álló, megoldandó feladat”. Hozzátette: „De azt már a kezdetektől leírhattuk és elemezhettük volna”. És miért nem tette? – teszi fel a kérdést a cikk. „Mert Merkel anya csak megígérte, hogy a tömeges bevándorlásnál mégiscsak egy kivételes esetről van szó”. Hogyne, teszi hozzá a magazin: „Világos, propaganda újságíróként a politikusokat azért mégsem illik megkérdezni. Elég, ha hiszünk a végcélban.” Lorenzo azután ezt vallotta: „Szükség nélkül ismét annak a gyanúnak tettük ki magunkat, hogy a hatalmasokkal egy ágyba bújtunk és olyan egyöntetűen tudósítottunk, mintha irányítottak volna bennünket; az emberek gondjain és félelmein túltettük magunkat…”
SPIEGEL ONLINE
Ma ismertetik Stockholmban, ki veheti át az alternatív Nobel-békedíjat. A balliberális magazin reggeli körlevele nagyon szeretné, ha Merkel kapná, de hát neki még jobb lenne maga a Nobel-békedíj, mert akkor méltóan vonulhatna a történelemkönyvekbe és még tulajdonképpen nem is kellene jelöltetnie magát ismét kancellárnak.