Tárgy: jobboldali könyvkiadó hiánya
Tisztelt Uraim!
26 év telt el az első szabad választások óta. Abból 14 éven át jobbközép kormányzat vezette Magyarországot.
Ennek ellenére hazánkban egyetlen könyvkiadó nincs, amely olyan külföldi sikerkönyveket jelentetne meg magyarul, amelyek elengedhetetlenek lennének a magyar jobboldal kellő tájékozódására és érvrendszerét erősen gazdagítaná. A helyzet Bedő György, a Kairosz Kiadó tulajdonosának nemrégiben bekövetkezett sajnálatos halála miatt még rosszabb lett.
Az elmúlt negyed évszázadban a külföldi könyvpiacokon a jobboldali szellemi áramlatokba illő sikerkönyveknek jó, ha egy kis töredéke jelent meg nálunk.
Ezt önök nyilván nem vették észre, mert ha észrevették volna, tettek volna valamit érte anélkül, hogy felülről jövő utasításra vártak volna. Hiszen önök is tudják, mennyire fontos a jobboldali eszmék ápolása, erősítése és annak a jó érzésnek a kielégítése, hogy nem vagyunk elszigetelve a jobbfajta nyugati szellemi sodrattól. És ha másért nem, a jobboldali kötődések elmélyítésére a felnövekvő nemzedékekben.
Azzal ne védekezzenek, hogy egy könyvkiadó létrehozása nem állami feladat. Ugyanis ha a Nemzeti Könyvtár állami vállalkozásban meg tudott alakulni, akkor egy olyan kiadó is, amely havonta legalább két-három, az előbb említett minőségi sikerkönyvet adna ki. Hogy egy ilyen kiadót a magyar jobboldal miért nem tudott önmaga létrehozni, nem az én feladatom megmagyarázni.
Ma ott tartunk, hogy Udo Ulfkotte könyveit is a Hit Gyülekezete adja ki azon egyszerű oknál fogva, hogy Ulfkotte iszlamofób. Ha nem az lenne, nem vásárolhatnánk meg könyveit magyarul.
A balliberális kiadóknak egyáltalában nem érdeke a jobboldali életérzést közvetítő és elmélyítő könyvek megjelentetése.
Csak példaként először néhány, idén megjelent könyvet ismertetek, amelyek magyar nyelvű kiadása fájóan hiányzik.
Így Andreas von Rétyi németül „George Soros – a multi milliárdos, globális hálózata és annak a világnak vége, amelyet ismerünk” címmel megjelent könyve.
Ennél jobb monográfiát Sorosról nem lehet olvasni. Természetesen jobboldali szemmel. Részletezve benne azt is, hogy e rosszhírű spekuláns miként segít jobboldali kormányok megdöntésében, az amerikai külügyminisztériummal karöltve.
Ivan Rioufol, a Le Figaro szerkesztője és újságírója briliáns könyvet írt „A polgárháború, mely eljő” címmel. Ennek a 86-ik oldalán a magyar miniszterelnök rendkívüli méltatása olvasható, mint olyan politikusé, mint aki körkörös támadásnak van kitéve, amiért racionálisan érvel.
Szintén idén jelent meg és szintén a francia könyvpiacon Jean-Yves le Gallou „Bevándorlás, a katasztrófa – Mit tegyünk?” című könyve, amely bemutatja, milyen katasztrófát jelent Európának a bevándorlás, a Bataclantól Kölnig, az Égei-tengertől Skandináviáig.
Vagy ott van Reagan elnök volt pénzügyi államtitkárának, a Wall Street Journal volt szerkesztőjének könyve e címmel aratva hatalmas sikert az Egyesült Államokban és azon túl : „A világrendet fenyegető neokonzervatív fenyegetés: Amerika veszélyes háborúja a hegemóniáért.” (Nyilván tudják, hogy kik a neokonok? Ők azok, akiket az adófizetői pénzen működő MTI washingtoni tudósítója még kiejteni se meri a száján. Az „orbáni diktatúrában” persze.)
Napestig sorolhatnám azokat a könyveket is persze, amelyek például 2010 óta jelentek meg úgy, hogy nálunk semmilyen visszhangot nem váltott ki, nemhogy magyar kiadást. Így Thilo Sarrazin hatalmas és agyontámadott németországi bestsellere, „A Németország elpusztítja önmagát”, amely ugyancsak a bevándorlás katasztrofális hatásáról szól.
Az is megdöbbentő, hogy Robert Conquestnek a legalább 7 millió áldozatot követelő ukrán holodomorról szóló úttörő tanulmánya, „A bánat aratása: szovjet kolhozosítás és a terror-éhínség” sem jelent meg 30 évvel első angol nyelvű kiadása óta.
Vagy itt van egy látnokként ünnepelt, 38 könyvet írt francia szerző, Jean Raspailnak „A szentek tábora” című remekműve, amely 1973-ban jelent meg. Ez arról szól, hogy az éjszaka leple alatt mintegy száz hajó köt ki a dél-francia partoknál. Rajtuk egy millió indiai bevándorló-jelölt. A sajtó áradozik róluk: ó, a szegények, a gyengék, az elesettek. A „másság” és a sokaság hírnökei. És felvetődik a kérdés: mit tegyen Franciaország? Retorikai kérdésként persze egy ilyen nagyságú tömeggel szemben.
Nem akarom untatni önöket. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy e remekművek magyar nyelvű kiadásainak hiánya botrány.
Habár, most jövök rá, kit érdekel, amikor itt a nyár?
A lényeg, hogy önök példásan végzik munkájukat.
Olyannyira, hogy az itthon és külföldön a folyton forráshiányra panaszkodó hazai balliberális színházvilág vidáman éli életét az adófizetői pénzekből. Amelyek pici töredékén már réges-régen létre lehetett volna hozni legalább egy jobboldali könyvkiadót.
És hogy ennek a levélnek az önök számára hasznosítható része is legyen: Splitben a legjobb vendéglő a Konoba Nikola, ahol remek az aranydurbincs (az étlapon: Orada).
Dobar tek! (Jó étvágyat!)