Györkös Péter berlini magyar nagykövet a rendkívül szabad német sajtóban (ez humor volt) ritka lehetőséget kapott: válaszolhatott arra a cikkre, amely a Tagesspiegelben, az egyik vezető berlini – és országos lefedettségű – német lapban jelent meg. A március 16-án napvilágot látott hazugsághalmazt a nyolcvan éves volt német munkaügyi miniszter, Norbert Blüm követte el a migránsügy kapcsán. (Blüm egyébként minisztersége mellett kabarészínészi teljesítménnyel is büszkélkedhet.)
Györkös Péter válasza március 17-én, csütörtökön jelent meg. Mivel annak nyoma nem található sem az MTI-ben, sem a hazai sajtóban, és tekintettel arra, hogy a magyar nagykövet válaszcikkét még ma (20-án) is kommentálták, a lap vitája megér egy ismertetést.
A Tagesspiegel szerkesztősége a Blüm-cikk fölé ezt írta: „Ki vegye komolyan azt az Európát, amely a menekülteken nem segít? A Szövetségi Köztársaság hosszú éveken át munkaügyi minisztere most felsikolt.”
Majd jön a sikítás, amely az A4-es „Budapest-Bécs” autópályán egy hússzállító hűtőkocsiban talált 71 hullával kezdődik. És azzal zárul, hogy mit is tehetett volna ez a szegény Angyal Merkel, amint azt látja, hogy „Magyarországról Orbán Viktor ezer és ezer menekültet kiutasít, és az autópályára küldi őket? Vajon a fagyoskodókat, a kimerülteket, a gyermekeket és öregeket a dublini megállapodásokra hivatkozva visszaküldje Magyarországra, ahol be kellett volna nyújtaniuk menekültkérelmüket, mivel ott léptek be először az EU területére? Egyetértettem Angela Merkellel, hogy Németország az emberiesség parancsát követte, és a menekülteket nem hagyta állva hagyni az esőben”, írta a volt kabarészínész.
Blüm cikkét eddig hatvanöten kommentálták. Magyarország mellett kiállva. (Hogy hány kommentet töröltek, illetve nem engedélyeztek vagy tiltottak le, nem tudni.) A legutóbbi komment március 18-án, 15:04-kor került fel a portálra. Idézi a „fagyoskodás” mondatot és azt írja: „Tudja Blüm egyáltalán, hogy mit ír ott? Egyetlen mondatban már két kínos hibát vét. 1. 2015 szeptemberében senki nem fagyott meg Magyarországon. Meglehetősen meleg volt az idő. 2. A migránsok nem Magyarországon léptek az EU földjére, hanem már Görögországban.”
A cikket legelőször kommentelő pedig ezt írta: „Segít Észak-Amerika? Segít Dél-Amerika? Segít Ázsia? Segít Afrika? Segítenek a gazdag öbölbeli országok? Miért lenne Európának külön kötelezettsége segíteni?”
Két kommentelő pedig névvel aláírva közli: saját maga tapasztalta, hogy Blüm nem ír igazat: a magyar rendőrség igenis segítette a migránsokat.
Györkös Péter válasza elé a szerkesztőség azt a bevezetést írta, hogy a nagykövet „kemény”, illetve „indulatos” választ írt.
A magyar nagykövet válaszának elején megjegyzi, hogy mielőtt a Tagesspiegel cikke elé került volna, a Spiegelben azt olvashatta, hogy „Magyarországon a menekültek még vizet és kenyeret sem kaptak. Orbán Viktor miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy a menekülteket erőszakkal evakuálja.” Utána ezek a sorok következnek: „És most a tények: tavaly mintegy 400 000 migráns masírozott végig Magyarországon, míg mi a saját erőnkből tudtuk a schengeni terület zöld külső határait a nemzetközi kötelezettségeinknek megfelelően teljes mértékben ellenőrizni. A menekültkérők minden szükségeset megkaptak”.
A nagykövet válasza így zárul: „Willy Brandt mondta, hogy a tényeket tisztelni kellene. Ennél sem többet, sem kevesebbet nem kérünk. Ugyanis a kölcsönös tiszteletnek ez az alapvető előfeltétele, és erre Európában rászolgáltunk”.
A válasz alatt olvasható kommentek szintén Magyarország mellett íródtak. Hasonló, személyes tanúságtételekkel főszerezve. Az egyik szemtanú kiemeli, hogy a budapesti Keleti pályaudvarnál uralkodó migránshelyzetről a ZDF, a német közszolgálati televízió hazudott.
Egy másik kommentelő a Tagesspiegel szerkesztőségén kéri számon, hogy milyen alapon nevezték a nagykövet válaszát „indulatosnak”, ugyanis „azt én tárgyilagosnak találom”.
A Magyarországról hazudozó svéd sajtónak a tényeket igen keményen bemutató Makkay Lilla stockholmi magyar nagykövetnek mintha végre valahára mind több követője akadna diplomatáink sorában.
Csak remélni lehet, hogy a 2010 augusztus végi budapesti nagyköveti találkozón elhangzott miniszterelnöki buzdításnak – tessék azonnal cáfolni a rólunk terjesztett hazugságokat! – kezd foganatja lenni.
A fordulat akkor lenne igazán örömteli, ha a neokonzervatív hangoltságú washingtoni nagykövetünk is a meghamisított tényeket vágná oda az amerikai sajtóban megjelenő valótlanságokkal és aljas rágalmakkal szembe, nem pedig a két ország közötti jó kapcsolatok fontosságáról szónokolna, majd általánosságban sajnálatát fejezné ki a hazug cikkek miatt, ha nagy hébe és hóba külső nyomásra ráveszi magát egy-egy viszontválasz megírására.