Európa leghosszabb ideje, 11 éve szolgáló külügyminisztere, a luxemburgi Jean Asselborn tegnap a DPA német hírügynökségnek nyilatkozott magvas dolgokról. Kijelentette, hogy az európai migránsválság miatt az EU összeomolhat. A feudális struktúrát fenntartó nagyhercegség külügyminisztere (őt országa, az unió számára és így számunkra is politikailag a Luxemburgi Szocialista Munkáspárt szülte) ezután belenézett a kristálygömbbe, és amit ott látott, attól megrökönyödött. E modern kori Kasszandra nem csak az unió összeomlását látta, hanem azt is, hogy a migránsválság háborúhoz vezethet. Azt nem mondta, hogy a háború a Balkánon törhet-e ki, mint ahogyan ideológiai kebelbarátnője, Angela Merkel német kancellár jósolta néhány napja. Csak azt, hogy kitörhet.
Mindkét szörnyűség akár hónapokon belül is megtörténhet, ha azt nem előzzük meg, mondta Asselborn, majd elkezdte bírálni azokat a politikusokat, akik a migrációtól való félelmet szavazatszerzésre használják, kijelentve, hogy „az EU-ban vannak, akik még nem tették igazán magukévá az Európai Unió értékét, ami nem csak anyagi érték”.
Hogy mely ország politikusait értette ez alatt, azt nem kell magyaráznunk.
És itt álljunk meg egy pillanatra.
Azt mondják, nevekkel nem elegáns viccelődni.
De ha már a balliberális sajtó oly annyiszor ezt megtette, kezdve a Magyar Rádiót „csúcsra járató” Csúcs László egykori rádiós vezető nevétől Orbánéig („Viktatúra”), egyszer engedjünk a kísértésnek, hogy emlékeztessünk arra, aki az „Asselborn” névről arra következtet, hogy az netán született pincebogarat jelent (a német Assel pincebogár, míg a „born” az angol születik ide múlt idejű alakja), legalább egyszer ne szégyellje magát. Főleg azért nem, mert e multikulturális és soknyelvű országból jött már olyannyi, általunk nagyra becsült figura, mint Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és a bennünket szintén nagyon utáló Vivian Reding, e bizottság korábbi alelnöke Barroso elnöksége idején.
De folytassuk a dolgok érdemi részénél.
Asselborn azt hiszi, a migrációtól való félelem művi dolog. Vagyis ha azt egy politikai vezető hangoztatja és ellene lépéseket tesz, akkor az csak a szavazatszerzésre jó. Gondolatmenete azonban önellentmondásos. Ha a migráció az EU összeomlásához vezethet, akkor az igenis valós veszély. Azok számára főként annak kell lennie, akik ezt a nemzetek fölött mind jobban eluralkodni vágyó entitást pozitívnak tekintik.
A külügyminiszter azonban nem állt meg fentebb idézett bölcsességénél. Így folytatta: „Az a ragacs, ami összetart bennünket, még mindig az emberi érték kultúrája. És ez a hamis nacionalizmus valódi háborúhoz vezethet.” (A két mondat bicebócasága nem fordítási hiba. A hiba az eredetiben van.)
Megfigyelhettük, hogy amikor uniós politikusok „értékekről” beszélnek, akkor halandzsáznak a leginkább és akkor akarnak legázolni valakit.
És vajon nem érték a szerződések betartása? Ha igen, miért nem volt baj, amikor Görögország nem tartotta be – és nem tartja be – a dublini szerződést, ócska szitán eresztve át a migránsok százezreit? És miért nem baj, amikor Németország ezt azonnal azzal akarja elmismásolni, hogy meg kell változtatni a Dublin 2-őt?
Most pedig – ha már valódi értékekről van szó – térjünk rá a legkevésbé polkorrekt kérdésre. Vajon miért nem érték, sőt az egyik legmagasztosabb érték a „nacionalizmus” (értsd: patriotizmus és a nemzeti értékek előtérbe helyezése)?
És miért nem érték egy nemzet bármilyen fokú homogeneitásának megőrzési vágya?
Azt is kérdezzük meg: vajon miért ne lenne egyeseknek jó hír és nem katasztrófa az Európai Unió összeomlása? Sőt érték?
Hiszen ha az unión kívül vagyunk, sokkal inkább követhetjük a nemzeti érdekeket Brüsszel beavatkozása nélkül.
És azt a kérdést is feltehetjük, hogy mennyivel kerültünk közelebb a nyugati uniós tagországok életszínvonalához 2004-es csatlakozásunk óta? Ha Oroszország és Törökország e 11 év alatt messze nagyobb ütemben fejlődött, mint mi, mi zárja ki, hogy az unión kívül ne tudnánk akár gyorsabban fejlődni, például egy jóval erőteljesebb keleti fordulattal?
Asselborn jövendöléséhez visszatérve: végre jó hír egy luxemburgitól. Bár beteljesedne jóslata első része és néhány hónap múlva az unió összeomolva heverne kollektív lábaink előtt.